Zsoltárok 31

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

Dem Musikmeister; ein Psalm von David. Bei dir, HERR, suche ich Zuflucht:

2 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

Neige dein Ohr mir zu, eile zu meiner Rettung herbei, sei mir ein schützender Fels, eine feste Burg, mir zu helfen!

3 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

Du bist ja doch mein Fels und meine Burg, um deines Namens willen wirst du mich führen und leiten,

4 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

mich befrein aus dem Netz, das man heimlich mir gestellt; denn du bist meine Schutzwehr.

5 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

In deine Hand befehl’ ich meinen Geist: du wirst mich erlösen, o HERR, du treuer Gott.

6 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

Du hassest, die sich an nichtige Götzen halten, doch ich vertraue auf den HERRN.

7 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;

Ich will jubeln und fröhlich sein ob deiner Gnade, daß du mein Elend hast angeschaut, auf die Angst meiner Seele geachtet

8 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.

und mich der Gewalt des Feindes nicht preisgegeben, nein, meine Füße gestellt hast auf weiten Raum.

9 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Sei mir gnädig, o HERR, denn ich bin in Bedrängnis; getrübt vor Gram ist mir mein Auge, meine Seele und mein Leib;

10 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

denn in Kummer verzehrt sich mein Leben und meine Jahre in Seufzen; erschöpft durch mein Verschulden ist meine Kraft, und verfallen sind meine Gebeine.

11 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

Für alle meine Feinde bin ich zum Hohn geworden, von meinen Nachbarn gemieden und ein Schrecken für meine Bekannten: wer mich sieht auf der Straße, flieht scheu vor mir.

12 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Entschwunden bin ich wie ein Toter dem Gedenken, bin geworden wie ein zerbrochnes Gefäß.

13 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

Ich habe ja viele zischeln gehört: »Grauen ringsum!« Wenn sie vereint sich gegen mich beraten, sinnen sie darauf, mir das Leben zu rauben.

14 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

Doch ich vertraue auf dich, o HERR; ich sage: »Nur du bist mein Gott.«

15 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

In deiner Hand steht meine Zeit: rette mich aus der Hand meiner Feinde und meiner Verfolger!

16 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

Laß leuchten dein Angesicht über deinem Knecht, hilf mir durch deine Gnade!

17 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Sheol h7585)

HERR, laß mich nicht enttäuscht werden, denn ich rufe dich an! Laß die Frevler enttäuscht werden, laß sie, zum Schweigen gebracht, in die Unterwelt fahren! (Sheol h7585)

18 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

Verstummen müssen die Lügenlippen, die Freches reden gegen den Gerechten in Hochmut und Verachtung!

19 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

Wie groß ist deine Güte, die du vorbehältst denen, die dich fürchten, die du denen erzeigst, die ihre Zuflucht offen vor aller Welt zu dir nehmen!

20 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

Du schirmst sie mit deines Angesichts Schirm vor den Bosheitsplänen der Menschen, birgst sie in einer Hütte vor der Anfeindung der Zungen.

21 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

Gepriesen sei der HERR, daß er mir seine Gnade wunderbar hat erwiesen in einer festen Stadt!

22 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

Ich zwar hatte gedacht in meiner Verzagtheit, ich sei verstoßen fern von deinen Augen; doch du hast mein lautes Flehen gehört, als ich zu dir rief.

23 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

Liebet den HERRN, ihr seine Frommen alle! Die Treuen behütet der HERR, vergilt aber reichlich dem, der Hochmut übt.

24 Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

Seid stark, und euer Herz sei unverzagt, ihr alle, die ihr harret des HERRN!