Zsoltárok 25

1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

Von David. - Nach Dir verlangt mich, Herr.

2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

Mein Gott, auf Dich nur hoffe ich. Laß nimmer mich zuschanden werden! Laß meine Feinde über mich nicht jubeln!

3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.

Nicht einer, der auf Dich vertraut, wird je zuschanden. Doch leer gehn aus die Abgefallenen.

4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Belehre, Herr, mich über Deine Wege! Gewöhne mich an Deine Pfade!

5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

In Deiner Treue leite mich! Gewöhne mich daran! Denn Du bist meines Heiles Gott; stets hoffe ich auf Dich. -

6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

Gedenke Deiner Liebe, Herr, und Güte! Sie sind von Ewigkeit.

7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

Gedenk nicht meiner Jugendsünden, meiner Missetaten nicht! Gedenk mir dessen nur, was Deiner Gnade würdig ist, um Deiner Güte willen, Herr! -

8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.

Der Herr ist gütig und wahrhaftig; drum zeigt er Irrenden die rechte Bahn.

9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.

Bedrückte leitet er, wie's richtig ist, gewöhnt an seinen Weg die Dulder.

10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

Des Herrn Wege all' sind Lieb' und Treue für die, die seinen Bund und seine Lehren halten. -

11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.

Um Deines Namens willen, Herr, vergib mir meine Schuld, so groß ist sie! -

12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

Ist irgendwo ein Mann in Furcht des Herrn, so zeigt er ihm den Weg, den jener wählen soll.

13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

Ihm ist das Glück auch hold; sein Stamm ererbt das Land.

14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.

Des Herrn Geheimnis eignet denen, die ihn fürchten; in seinen Bund weiht er sie ein.

15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.

Mein Auge schaut stets auf den Herrn; denn meine Füße kann er vor dem Netz bewahren.

16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

Schau her auf mich! Sei gnädig mir! Verlassen bin ich, elend.

17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

Erweitere mein beklemmtes Herz! Aus meinen Nöten rette mich!

18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.

Schau meine Pein, mein Elend an! Vergib mir alle meine Sünden! -

19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.

Betrachte meine Feinde, welche Menge, den Haß, wie furchtbar sie mich hassen!

20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

Mein Leben schirme, rette mich, damit ich nicht zuschanden werde! Ich harre Dein.

21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

Mir bleibe Unschuld! Mir bleibe Redlichkeit! Ich harre Dein.

22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

Erlöse Israel aus allen seinen Nöten, Gott!