Zsoltárok 22

1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

[Psalm lal David] God luk, God luk, efu kom ku fahsr likiyu? Nga tung ke insiuk nufon in suk kasru A wangin kasru tuku.

2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Ke len uh nga pang nu sum, God luk, A kom tia topuk; Nga pang ke fong A nga tia ku in mongla.

3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Tusruktu kom muta fin tron lom oana El su Mutal, Su mwet Israel elos kaksakin.

4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

Mwet matu lasr meet ah elos filiya lulalfongi lalos in kom; Elos lulalfongi kom, ac kom molelosla.

5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

Elos tuh pang nu sum, ac kom molelosla liki mwe sensen; Ac ke elos lulalfongi kom, elos tiana akmwekinyeyuk.

6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

A inge nga tia sifilpa mwet se; nga oana wet soko, Mwet nukewa srungayu ac aksruksrukyeyu.

7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Elos nukewa su liyeyu elos aksruksrukyeyu; Elos yayaiyu ac isrunyu.

8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

Elos fahk nu sik, “Kom lungsena lulalfongi LEUM GOD, Efu El ku tia molikomla? Fin pwaye LEUM GOD El lungse kom, Efu ku El tia kasrekom?”

9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

Kom pa akisusyeyula liki insien nina kiuk, Ac karinginyu ke nga katitiiyuk.

10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Nga nuna lulalfongi kom e ke len se nga isusla ah me, Ac kom nuna God luk.

11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Nik kom loesla likiyu! Mwe ongoiya apkuranme Ac wangin mwet in kasreyu.

12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Mwet lokoalok puspis apinyula oana cow mukul; Elos rauniyula yen nukewa Oana cow mukul sulallal in acn Bashan.

13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Elos mangelik oana lion Su ngutngut ac kena kunausyula.

14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Ku luk wanginla, Wanginla oana kof ma kahkla nu infohk uh. Sri nukewa keik tufwaclik; Insiuk kofelik oana kiris.

15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Kapinsrulyuk pulamlamla oana kutkut, Ac louk fulfuli nu ke lac oalik lucng. Kom sisyula oana mwet misa se infohk uh.

16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Sie un mwet koluk rauniyula, Oana sie un kosro ngalngul su kuhlusyuwi Ac ngalis pouk ac niuk.

17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Sri keik nukewa pisryak — ku in liyeyuk. Mwet lokoalok luk elos ngetma ac suiyuwi.

18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Elos susfa ke nuknuk luk Ac kitalik inmasrlolos.

19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

O LEUM GOD, nik kom muta loesla likiyu. Fahsru aksaye ac kasreyu!

20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Moliyula liki cutlass; Molela moul luk liki kosro ngalngul inge.

21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

Moliyula liki lion inge; Wangin ku luk in lain cow mukul lemnak inge.

22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

Nga fah fahkak Inem nu sin mwet luk, Nga ac fah kaksakin kom ke pacl in tukeni lalos:

23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

“Kowos mwet kulansap lun LEUM GOD, kowos in kaksakunul! Mwet in fwil natul Jacob, kowos in akfulatyal! Mwet Israel, kowos in alu nu sel!

24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

El tia pilesru mwet sukasrup ku ngetla liki keok lalos; El tia forla lukelos, A El topuk ke elos pang in suk kasru sel.”

25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

Nga ac fah kaksakin orekma lom inmasrlon walil uh; Ye mutalos su alu nu sum Nga ac fah oru mwe kisa su nga wulela kac.

26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

Mwet enenu elos ac fah mongo nwe ke na elos kihpi; Elos su suk LEUM GOD elos fah kaksakunul. Lela tuh in wo ouiyalos nu tok ma pahtpat!

27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

Mutunfacl nukewa ac fah esam LEUM GOD. Liki acn nukewa fin faclu elos ac fah forla nu sel; Kain tuhn nukewa fin faclu fah alu nu sel.

28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

LEUM GOD El tokosra, Ac El leumi mutunfacl uh nufon.

29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Mwet nukewa su ku in mano fah mongo ac pasrla nu sel. Mwet nukewa su misa tari fah oayapa putati nu ye mutal, Aok, mwet nukewa su sukawil moul lalos.

30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

Fwil tok uh ac fah kulansap nu sel; Elos ac fah kaskas ke Leum nu sin mwet in fwil tokolos.

31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

Ac fah srumunyuk nu sin mwet su soenna isusla Lah LEUM GOD El molela mwet lal.