Zsoltárok 22

1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Au chef des chantres. D’Après l’Ayyélet Hachahar. Psaume de David. Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m’as-tu abandonné, loin de me porter secours, d’entendre mes paroles suppliantes?

2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Mon Dieu, j’appelle de jour et tu ne réponds pas, de nuit, et il n’est pas de trêve pour moi.

3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Tu es pourtant le Saint, trônant au milieu des louanges d’Israël.

4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

En toi nos pères ont eu confiance, ils ont eu confiance, et tu les as sauvés.

5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

Ils ont crié vers toi et ont été délivrés; ils ont espéré en toi et n’ont pas été déçus.

6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

Moi, je suis un vermisseau, et non un homme, l’opprobre des gens, objet de mépris pour le peuple.

7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Tous ceux qui me voient se moquent de moi, grimacent des lèvres, hochent la tête.

8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

"Qu’il s’en remette à l’Eternel! Que celui-ci le sauve, qu’il l’arrache du danger, puisqu’il l’aime!"

9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

Oui, c’est toi qui m’as tiré des entrailles maternelles, qui m’as fait reposer en sûreté dans le giron de ma mère;

10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

entre tes bras j’ai été jeté dès ma naissance, dès le sein de ma mère, tu as été mon Dieu.

11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Ne t’éloigne pas de moi car l’angoisse est proche, et nul n’est là pour m’aider.

12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Des taureaux nombreux m’environnent, des bêtes puissantes de Basan m’assiègent.

13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Ils ouvrent contre moi leur gueule, tel un lion qui déchire et qui rugit.

14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Je suis comme l’eau qu’on répand, tous mes membres se disloquent; mon cœur est comme de la cire, qui fondrait au milieu de mes entrailles.

15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Ma sève est desséchée comme un tesson, ma langue est collée à mon palais; tu m’étends dans la poussière de la mort.

16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Car des chiens m’enveloppent, la bande des méchants fait cercle autour de moi; comme le lion ils meurtrissent mes mains et mes pieds.

17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Je pourrais compter tous mes os; eux, ils me toisent et se repaissent de ma vue.

18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Ils se partagent mes habits, ils tirent au sort mes vêtements.

19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Mais toi, ô Seigneur, ne t’éloigne pas; toi, qui es ma force, viens vite à mon secours!

20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Sauve mon âme du glaive, ma vie de la fureur des chiens;

21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

arrache-moi de la gueule du lion, protège-moi contre les cornes des buffles.

22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

Je proclamerai ton nom devant mes frères, au milieu de l’assemblée, je te louerai.

23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

"Adorateurs de l’Eternel, louez-le vous tous, descendants de Jacob, honorez-le; révérez-le, vous tous, postérité d’Israël!

24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

Car il n’a point dédaigné, il n’a point méprisé la misère du malheureux; il n’a pas caché de lui son visage, ni manqué de l’entendre quand il implorait!"

25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

C’Est toi dont je célébrerai les louanges dans la grande assemblée, j’accomplirai mes vœux devant ceux qui te craignent.

26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

Les humbles mangeront et seront rassasiés, les adorateurs de l’Eternel le loueront. Que votre cœur renaisse à la vie pour toujours!

27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

Les confins de la terre se souviendront et reviendront au Seigneur, toutes les familles des peuples se prosterneront devant lui.

28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Car à l’Eternel appartient la royauté, il domine sur toutes les nations.

29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Ils mangeront et adoreront, tous les heureux de la terre; devant lui s’inclineront ceux qui descendent dans la poussière, incapables de sustenter leur vie.

30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

La postérité lui vouera un culte; on parlera du Seigneur aux âges à venir.

31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

IIs viendront et proclameront sa justice: ils diront au peuple à naître ce qu’il a fait.