Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Why this turmoil of nations, this futile plotting of peoples,

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

with kings of the earth conspiring, and rulers consulting together, against the Lord and against his anointed,

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

to snap their bonds and fling their cords away?

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

He whose throne is in heaven laughs, the Lord mocks them.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Then he speaks to them in his wrath, and in his hot anger confounds them.

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

‘This my king is installed by me, on Zion my holy mountain.’

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

I will tell of the Lord’s decree. He said to me: ‘You are my son, this day I became your father.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Only ask, and I make you the heir of the nations, and lord of the world to its utmost bounds.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

You will break them with sceptre of iron, shatter them like pottery.’

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

So now, you kings, be wise: be warned, you rulers of earth.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Serve the Lord in awe, kiss his feet with trembling,

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

lest, angry, he hurl you to ruin; for soon will his fury blaze. Happy all who take refuge in him.