Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Pse ziejnë kombet dhe pse popujt kurdisin gjëra të kota?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Mbretërit e dheut mblidhen dhe princat këshillohen bashkë kundër Zotit dhe të vajosurit të tij,

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

duke thënë: “Le t’i këputim prangat e tyre dhe t’i heqim qafe litarët e tyre”.

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Ai që ulet në qiejtë do të qeshë, Zoti do të tallet me ta.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Atëherë do t’u flasë në zemërimin e tij dhe do t’i trembë në indinjatën e tij të madhe,

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

dhe do të thotë: “E vendosa mbretin tim mbi Sion, malin tim të shenjtë.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Do të shpallë dekretin e Zotit. Ai më ka thënë: “Ti je biri im, sot më linde.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Më kërko dhe unë do të jap kombet si trashëgimi për ty dhe mbarë dheun si zotërim tëndin.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Ti do t’i copëtosh me një shufër hekuri, do t’i bësh copë-copë si një enë prej argjile””.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Tani, pra, o mbretër, tregohuni të urtë; pranoni ndreqjen, o gjyqtarë të dheut.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Shërbeni me frikë Zotin dhe gëzohuni me drithma.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Nënshtrohuni Birit, që të mos zemërohet dhe të mos vdisni rrugës, sepse zemërimi i tij mund të ndizet në një çast. Lum ata që gjejnë strehë tek ai.