Zsoltárok 18
1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
Þennan sálm orti Davíð eftir að Drottinn hafði frelsað hann undan óvinum hans, þeirra á meðal Sál konungi. Drottinn – ég elska þig! Þú hefur gert stórkostlega hluti fyrir mig!
2 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
Drottinn er vígi mitt, þar er ég öruggur. Enginn getur veitt mér eftirför og unnið á mér. Hann er felustaður minn, frelsari og varðborg, kletturinn þar sem enginn getur náð mér! Hann er skjöldur minn. Styrkur hans er eins og uxans sem mundar horn sín í vígahug!
3 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Mér nægir að ákalla hann – lof sé Guði! – og ég frelsast undan öllum óvinum mínum.
4 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
Ég var bundinn hlekkjum dauðans og holskeflur óguðlegra risu ógnandi gegn mér.
Umkringdur og hjálparvana barðist ég um í netinu sem dró mig niður í djúp dauðans. (Sheol h7585)
6 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
Þá hrópaði ég til Drottins. – Hróp mitt náði eyrum hans á himnum!
7 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
Þá lyftist jörðin og nötraði og undirstöður fjallanna skulfu vegna bræði hans. Hvílíkur landskjálfti! Já, Drottinn reiddist.
8 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
Eldsblossar gengu út af munni hans svo að jörðin sviðnaði og reykur streymdi um nasir hans.
9 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
Hann sveigði himininn og steig niður mér til bjargar! Skýjasorti var undir fótum hans.
10 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
Hann steig á bak kerúbi og sveif til mín með hraða vindsins.
11 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
Hann skýldi sér með myrkri, leyndi komu sinni með regnsorta og dimmu skýi.
12 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
En svo birtist hann í skýjunum! Hvílík hátign! Eldingar leiftruðu og haglið dundi!
13 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
Himnarnir nötruðu í þrumugný Drottins. Guð allra guða hafði talað!
14 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
Hann sendi út eldingar sínar sem örvar og tvístraði óvinum mínum. Sjá, hvernig þeir flýðu!
15 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
Þá hljómaði skipun Drottins – og hafið hopaði og það sá í mararbotn!
16 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
Þá seildist Drottinn niður frá himnum, greip mig og frelsaði mig úr neyðinni. Hann bjargaði mér úr hyldýpi dauðans.
17 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
Hann frelsaði mig frá ofurafli óvinarins, úr höndum þeirra sem hötuðu mig, því í greipum þeirra mátti ég mín einskis.
18 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
Þeir réðust á mig þegar ég mátti mín einskis, en Drottinn studdi mig.
19 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Hann leiddi mig í öruggt skjól, því að hann hefur velþóknun á mér.
20 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
Drottinn launaði mér réttlæti mitt og hreinleika.
21 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
Því að ég hef hlýtt boðorðum hans og ekki syndgað með því að snúa í hann baki.
22 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
Ég gætti lögmáls hans í hvívetna og lítilsvirti enga grein þess.
23 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
Ég lagði mig fram við að halda það og forðaðist ranglæti.
24 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
Þess vegna hefur Drottinn launað mér með blessun, því að ég gerði það sem rétt var og gætti hreinleika hjarta míns. Allt þetta þekkti hann, enda vakir hann yfir hverju skrefi mínu.
25 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
Drottinn, þú miskunnar þeim sem auðsýna miskunn og ert góður við ráðvanda.
26 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
Þú blessar hjartahreina en snýrð þér frá þeim sem yfirgefa þig.
27 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
Þú hlífir hinum hógværu, en ávítar stolta og hrokafulla.
28 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
Já, þú lætur lampa minn skína. Drottinn, Guð minn, hefur lýst upp myrkrið sem umlukti mig.
29 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
Með þinni hjálp stekk ég yfir múra og brýt niður borgarveggi óvinarins.
30 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
Drottinn, hann er mikill Guð! Fullkominn í öllum hlutum! Orð hans standast öll. Skjöldur er hann öllum þeim sem til hans leita.
31 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Því hver er hinn sanni Guð nema Drottinn? Og hver er bjargið nema hann?
32 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
Hann styrkir mig og verndar hvar sem ég fer.
33 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
Hann gerir fætur mína fima sem geitanna á fjöllunum. Hann tryggir mér fótfestu á hæstu tindum.
34 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
Hann æfir hendur mínar til hernaðar og gerir mér kleift að spenna eirbogann.
35 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
Þú fékkst mér skjöld hjálpræðis þíns. Hægri hönd þín, Drottinn, styður mig, mildi þín hefur gert mig mikinn.
36 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
Þú lagðir veg fyrir fætur mína og þar mun ég ekki hrasa.
37 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
Ég veitti óvinum mínum eftirför, elti þá uppi og eyddi þeim.
38 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
Ég tók þá einn af öðrum – þeir gátu enga vörn sér veitt – allir lágu í valnum að lokum.
39 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
Hjálpin frá þér var eins og brynja í bardaganum. Óvini mína beygðir þú undir mig.
40 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
Þú stökktir þeim á flótta og ég eyddi öllum þeim sem ofsóttu mig.
41 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
Þeir hrópuðu á hjálp, en fengu enga. Þeir æptu til Drottins, en hann ansaði ekki,
42 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
en ég muldi þá mélinu smærra og dreifði þeim upp í vindinn. Ég fleygði þeim burt eins og rusli á haug.
43 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
Þú veittir mér sigur í sérhverri orustu. Þjóðirnar komu og þjónuðu mér. Jafnvel þær sem ég þekkti ekki komu nú og veittu mér lotningu.
44 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
Útlendingar sem aldrei höfðu mig augum litið lýstu sig reiðubúna til þjónustu.
45 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
Skjálfandi stigu þeir niður úr virkjum sínum.
46 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
Guð lifir! Lofaður sé hann, klettur hjálpræðis míns.
47 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
Hann er sá Guð sem endurgeldur þeim sem ofsækja mig og auðmýkir þjóðir fyrir augum mér.
48 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Hann frelsar mig frá óvinum mínum. Hann sér til þess að þeir ná ekki til mín og bjargar mér undan öflugum andstæðingum.
49 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
Fyrir þetta, Drottinn minn, lofa ég þig í áheyrn þjóðanna.
50 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
Oftsinnis hefur þú frelsað mig – það var kraftaverk í öll skiptin! Þú gerðir mig að konungi, þú hefur elskað mig og auðsýnt mér gæsku og eins muntu gera við afkomendur mína.
