Zsoltárok 17

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

E HOOLOHE mai i ka pono, e Iehova; E manao mai oe i ka'u ulono ana'ku; E maliu mai hoi kou pepeiao i ka'u pule, Mai loko ae o na lehelehe hookamani ole.

2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Mai kou alo pono mai e puka mai ai ka olelo no'u; E nana mai kou mau maka i na mea ewaewa ole.

3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

Ua hoao mai nei oe i ko'u naau; Ua ike mai nei oe ia'u i ka po; Ua hoao mai nei oe ia'u, aohe e loaa ia oe: Ua paa kuu manao aole e hoohala kuu waha.

4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

I na hana a kanaka, no ka olelo pono mai a kou mau lehelehe, Ua malama au ia'u iho i na aoao o ka mea e make ai.

5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

E hookupono mai oe i ko'u hele ana ma kou mau alanui, I ole ai ko'u mou kapuwai e pahee.

6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Ua kahea aku au ia oe, no ka mea, e lohe mai no oe ia'u, e ke Akua; E haliu mai ia'u kou pepeiao, e lono mai i ka'u olelo.

7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

E hoike mai oe i kou lokomaikai kupaianaha, E ka mea nana ka poe hilinai e hoopakele me kou lima akau i ka poe i ku e mai.

8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

E malama mai oe ia'u e like me ke kii onohi o ka maka, E huna oe ia'u malalo ae o ka malu o kou mau eheu,

9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

Mai ke alo mai o ka poe hewa i hooluhi mai ai ia'u, O ko'u poe enemi e make ai i hoopuni mai ia'u.

10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Ua puni lakou i ko lakou momona: Ua olelo haaheo lakou me ko lakou waha.

11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Ua hoopuni iho nei lakou ia makou i ko makou hele ana, Ua haka ko lakou maka me ke kulou ana ma ka lepo;

12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Me he liona pololi la e kuko ana i kana pio. Me he liona opiopio la, e moemoe malu ana ma na wahi anoano.

13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

E ku ae, e Iehova, e hoolapuwale ia ia, e kiola oe ia ia ilalo: E hoopakele oe i ko'u uhane i ka mea ino, i kau pahikaua;

14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

I na kanaka, i ka lima on, e Iehova, I ka poe ma keia ao, i loaa ko lakou waiwai i keia ola ana, Ua hoopihaia mai e oe ko lakou opu me kou waiwai i hunaia: Ua maona ko lakou mau kamalii, A waiho no lakou i ke koena na ka lakou mau keiki hou.

15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

A owau hoi la, e ike auanei au i kou maka me ka pono; Aia e ala hou au me kou ano, alaila au e maha io ai.