Zsoltárok 17

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

Prière de David. Yahweh, entends la justice, écoute mon cri; prête l'oreille à ma prière, qui n'est pas proférée par des lèvres trompeuses.

2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Que mon jugement sorte de ta face, que tes yeux regardent l'équité!

3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

Tu as éprouvé mon cœur, tu l'as visité la nuit, tu m'as mis dans le creuset: tu ne trouves rien. Avec ma pensée ma bouche n'est pas en désaccord.

4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Quant aux actions de l'homme, fidèle à la parole de tes lèvres, j'ai pris garde aux voies des violents.

5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Mes pas se sont attachés à tes sentiers, et mes pieds n'ont pas chancelé.

6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Je t'invoque, car tu m'exauces, ô Dieu; incline vers moi ton oreille, écoute ma prière.

7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Signale ta bonté, toi qui sauves ceux qui se réfugient dans ta droite contre leurs adversaires.

8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Garde-moi comme la prunelle de l'œil; à l'ombre de tes ailes mets-moi à couvert;

9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

des impies qui me persécutent, des ennemis mortels qui m'entourent.

10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Ils ferment leurs entrailles à la pitié, ils ont à la bouche des paroles hautaines.

11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Ils sont sur nos pas, ils nous entourent, ils nous épient pour nous renverser par terre.

12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Ils ressemblent au lion avide de dévorer, au lionceau campé dans son fourré.

13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Lève-toi, Yahweh, marche à sa rencontre, terrasse-le, délivre mon âme du méchant par ton glaive,

14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

des hommes par ta main, de ces hommes du siècle dont la part est dans la vie présente, dont tu remplis le ventre de tes trésors, qui sont rassasiés de fils, et laissent leur superflu à leurs petits-fils.

15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Pour moi, dans mon innocence je contemplerai ta face; à mon réveil, je me rassasierai de ton image.