Zsoltárok 17

1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

O Pakai adih thumna a kaka ogin hi nei jahpeh in, katao nahi nei ngaipeh in, lungthengsel le dih tah katao ahi.

2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Kathem chan na neiphondoh peh’in, ajeh chu nangin thudih'a natong namuchet ahi.

3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.

Nangin kalunggel ho napatep jin, janteng jongle kalungsung navelhaji. Nangin kapum changin neivechillin kathepmo na namupoi; kakamsung jenga jong set na potlou ding ahitai.

4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Keiman nathupeh dan dungjuiin, migilou ho le mi-engseho ho khonung kajui ji poi.

5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Kakalson dan hin nalampi kajui jingin nangma lampia kon in kapotdoh pon ahi.

6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Keima nangma komma taova kahi ajeh chu O Pathen nangin neisanpeh teiding kahei. Kataona hi lunglut tah’in neingaipeh in.

7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Nami ngailutna longlou chu kidangtah in neimusah’in, agalmitea konna hoidohna ngaichaho chu nathahatna gimneitah chun nahuh doh ji e.

8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Nangmannamit teni nachintupjingbangin keima jong neivesuijin. Nalhaving limnoija chun neisellin.

9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

Kavel a eidoujing migilouho a kon in eivengtup in, eithatgo kamelmahoa kon in nei huhdoh in.

10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Amahohi mi khotona bei ahiuvin akiletsahnao thucheng chu ngaitan!

11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Amahon eihin juilutnun eiumkimvel uvin tol'a selhuh dingin agomkom ahollun ahi.

12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Anehding changlhih le keipi bahkai hangtah bang le keipinou vin gamthip lai matding avetlhih le tobang ahiuve.

13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Hung kipat tan O Pakai kidintepin lang seplhu jengin! Nachemjammin migilouhoa kon in neihuhdoh in.

14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

O Pakai naban thathatnin vannoia ama phatchomna ngaito hi sumangin. Amavang nangma goulu hohi nangman vah va jing in. Acheteu neijong suhnengpeh inlang ason apahteu goulo ding geija adalhahpeh theina diuvin gontoh peh’in.

15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Monabeija hinkho Kaman jeh a namel kamu teiding ahi. Kathodoh tengleh nangma toh kimaitoa ikimuto ding chule kalungnachim tante.