Zsoltárok 16
1 Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
Tituli inscriptio, ipsi David. Conserva me, Domine, quoniam speravi in te.
2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
Dixi Domino: Deus meus es tu, quoniam bonorum meorum non eges.
3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
Sanctis qui sunt in terra ejus, mirificavit omnes voluntates meas in eis.
4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Multiplicatæ sunt infirmitates eorum: postea acceleraverunt. Non congregabo conventicula eorum de sanguinibus, nec memor ero nominum eorum per labia mea.
5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
Dominus pars hæreditatis meæ, et calicis mei: tu es qui restitues hæreditatem meam mihi.
6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
Funes ceciderunt mihi in præclaris; etenim hæreditas mea præclara est mihi.
7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
Benedicam Dominum qui tribuit mihi intellectum; insuper et usque ad noctem increpuerunt me renes mei.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Providebam Dominum in conspectu meo semper: quoniam a dextris est mihi, ne commovear.
9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
Propter hoc lætatum est cor meum, et exsultavit lingua mea; insuper et caro mea requiescet in spe.
10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Sheol h7585)
Quoniam non derelinques animam meam in inferno, nec dabis sanctum tuum videre corruptionem. (Sheol h7585)
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Notas mihi fecisti vias vitæ; adimplebis me lætitia cum vultu tuo: delectationes in dextera tua usque in finem.
