Zsoltárok 147

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

Hallelúja! Já, lofið Drottin! Það er gott að lofa Drottin! Indælt og rétt!

2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

Hann er að endurreisa Jerúsalem og flytja hina herleiddu heim.

3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

Hann reisir upp hina niðurbeygðu og bindur um sár þeirra.

4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.

Hann þekkir fjölda stjarnanna, já og hverja fyrir sig með nafni!

5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Mikill er Drottinn! Vald hans er stórkostlegt! Þekking hans er takmarkalaus.

6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

Drottinn styður auðmjúka, en varpar illmennum til jarðar.

7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

Syngið honum þakkarljóð, lofið Guð með hörpuleik.

8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;

Hann fyllir himininn skýjum, gefur steypiregn og klæðir fjöllin grænu grasi.

9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

Hann fæðir hin villtu dýr og hrafnarnir krunka til hans eftir æti.

10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

Í hans augum kemst sprettharður foli varla úr sporunum og máttur mannsins má sín lítils.

11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

En hann gleðst yfir þeim sem elska hann og reiða sig á kærleika hans og gæsku.

12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

Lofa þú hann, Jerúsalem! Vegsama Guð þinn, Síon!

13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.

Því að hann hefur gert múra þína öfluga og blessað börnin þín.

14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

Hann lætur frið haldast í landinu og fyllir hlöður þínar af úrvals hveiti.

15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

Hann sendir boð sín til jarðar, skipanir hans berast hratt eins og vindurinn.

16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

Skjannahvít mjöllin er frá honum komin og hrímið sem glitrar á jörðinni.

17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

Haglélið er líka hans verk og frostið sem bítur í kinnarnar.

18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

En síðan sendir hann hlýjan vorvind, snjórinn þiðnar og árnar ryðja sig.

19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

Hann kunngjörði Ísrael lögmál sitt og ákvæði

20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

– það hefur hann ekki gert við neina aðra þjóð, nei, þeim kennir hann ekki fyrirmæli sín. Hallelúja! Dýrð sé Drottni!