Zsoltárok 144

1 Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.

Blagosloven Gospod, grad moj, koji uèi ruke moje boju, prste moje ratu,

2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

Dobrotvor moj i ograda moja, utoèište moje i izbavitelj moj, štit moj, onaj, u koga se uzdam, koji mi pokorava narod moj.

3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Gospode! šta je èovjek, te znaš za nj, i sin smrtnoga, te ga paziš?

4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Èovjek je kao ništa; dani su njegovi kao sjen, koji prolazi.

5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Gospode! savij nebesa svoja, i siði; dotakni se gora, i zadimiæe se.

6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

Sijevni munjom, i razagnaj ih; pusti strijele svoje, i raspi ih.

7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

Pruži ruku svoju s visine, izbavi me i izvadi me iz vode velike, iz ruku tuðinaca,

8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

Kojih usta govore ništave stvari, i kojih je desnica desnica lažna.

9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

Bože! pjesmu novu pjevaæu ti, u psaltir od deset žica udaraæu tebi,

10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

Koji daješ spasenje carevima, i Davida slugu svojega izbavljaš od ljutoga maèa.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

Izbavi me i otmi me iz ruke tuðinaca, kojih usta govore ništave stvari, i kojih je desnica desnica lažna.

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

Sinovi naši neka budu kao bilje, koje veselo odraste u mladosti; kæeri naše kao stupovi prekrasno izraðeni u dvoru;

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

Žitnice naše pune, obilne svakim žitom; ovce naše nek se množe na tisuæe i na sto tisuæa po stanovima našim.

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

Volovi naši neka budu tovni; neka ne bude napadanja, ni bježanja, ni tužnjave po ulicama našim.

15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.

Blago narodu, u kojega je sve ovako! Blago narodu, u kojega je Gospod Bog!