Zsoltárok 141
1 Dávid zsoltára. Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
O Pakai, nangma kakouve, Panpi ngehna katao hi nei ngaipeh loijin!
2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.
Kataona hi nahenga gimnamtwi kilhut bang’in chule kakhut teni kadopsang hi nilhah lang kilhaina gantha bang’in neisanpeh tan.
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
O Pakai, kakam’a hin kamdal neikoipeh’in. Kakam sung nei vetpeh jing in.
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Thilse bolna din kalungthim aselam-a kon’in neihoidah sah in, thil dihlou bolna’a neipansah hih’in. Thildihlou bol hon aphat chompiu thangset umtah thil hoa chan nei neisah hih’in.
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
Miphan eiphoh hen hichu ngailutna joh ahi! Amahon eisuhdihna chu damna ahipoi, Miphalou hon thilse abol dounan katao jinge.
6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
Alamkaiteu kol’a akisot lhah tengleh, miphalou hon kathusei angaidiu chuteng dih ahinsah diu ahi.
Songpi akikhet keh teng tol’a akitakeh bang in, miphalou ho gule chang ho jong vui louva kithe jal ding ahi. (Sheol h7585)
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
O Pakai hatchungnung, panpi ngaijin na henga kataove. Nangma kakiselna kulpi nahi; amaho khut-a thina netosah hih in.
9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
Kei ona dinga thang akam-uva kon in neihuhdoh in, thilpha lou jenga chon ho thangkol’a nei o-sah hih in.
10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
Miphalou ho chu amaho thang kam-a chun oh uhen, kijam chap tauhen; keivang nei hoidoh sah’in.
