Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
[Psalm lal David] LEUM GOD, kom liyeyu ac eteyu.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Kom etu ma nukewa nga oru; Kom ne muta loes likiyu, kom etu nunak luk nukewa.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Kom liyeyu lah nga orekma, ku nga mongla; Kom etu mukuikui luk nukewa.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Meet liki na nga kaskas, Kom etu tari lah mea nga ac fahk.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Kom apinyula ke siska nukewa, Kom karinginyu ke ku lom.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Etu lom keik uh arulana yohk, Yohk liki ma nga ku in kalem kac.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Nga ac som nu ya in kaingla liki kom? Nga ac kaing nu ya liki ye motom?
Nga fin som nu inkusrao, kom oasr we; Nga fin ona infulan misa, kom oasr pac we. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Nga finne sokla loesla liki kutulap, Ku muta yen loeslana nu roto,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
Kom ac oasr pac we in pwenyu, Kom ac oasr pa ingo in kasreyu.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Nga ku in siyuk lohsr uh in wikinyula Ku kalem su rauniyula in ekla nu ke fong,
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Tusruktu, lohsr uh el tia lohsr nu sum, Ac fong uh arulana kalem nu sum, oana len. Lohsr ac kalem oana sie nu sum.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Kom lumahla ip nukewa ke monuk; Kom oakiyuwi insien nina kiuk.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Nga kaksakin kom mweyen fal mwet uh in sangeng sum. Ma nukewa kom oru, usrnguk ac wolana, Nga etu ouinge ke insiuk nufon.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Ke mutawauk in lumweyuk sri keik uh, Ac oakiyuki wo insien nina kiuk, Ke nga kapkapak ingo in lukma, Kom nuna etu lah nga oasr we.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Kom tuh liyeyu meet liki nga isusla. Pisen len ma oakiyuki nu sik tuh nga in moul Simla tari in book nutum Meet liki na kais sie ma inge mutawauk.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
O God, arulana pus nunak lom, Ac arulana upa nu sik in kalem kac.
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Nga fin oek, pisalos ac pus liki puk uh. Ke nga ngutalik, nga srakna muta yurum.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
O God, nga kena tuh kom in uniya mwet koluk! Nga arulana kena tuh mwet sulallal in fahsr likiyu.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Elos fahk ma koluk keim; Elos fahk kas na koluk lain Inem.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
O LEUM GOD, nga arulana srungalos su srungakom! Nga kwaselos su tuyak lain Kom.
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Nga srungalos na pwaye; Nga oakalos mwet lokoalok luk.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Liyeyu, O God, ac etu insiuk; Srikeyu, ac konauk nunak luk.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Suk lah oasr kutena ma sufal in nga Ac kolyu ke inkanek kawil nu tok.
