Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
O Jehovah, thou have searched me, and known.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Thou know my sitting down and my rising up. Thou understand my thought afar off.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Thou search out my path and my lying down, and are acquainted with all my ways.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
For there is not a word in my tongue, but, lo, O Jehovah, thou know it altogether.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Thou have beset me behind and before, and laid thy hand upon me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Such knowledge is too wonderful for me. It is high, I cannot attain to it.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Where shall I go from thy Spirit? Or where shall I flee from thy presence?
If I ascend up into heaven, thou are there. If I make my bed in Sheol, behold, thou are there. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I take the wings of the morning, and dwell in the outermost parts of the sea,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
even there thy hand shall lead me, and thy right hand shall hold me.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I say, Surely the darkness shall overwhelm me, and the light around me shall be night,
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
even the darkness hides not from thee, but the night shines as the day. The darkness and the light are both alike to thee.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For thou formed my inward parts. Thou covered me in my mother's womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I will give thanks to thee, for I am fearfully and wonderfully made. Wonderful are thy works, and that my soul knows right well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My frame was not hidden from thee, when I was made in secret, curiously wrought in the lowest parts of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Thine eyes saw my unformed substance, and in thy book they were all written, even the days that were ordained, when as yet there was none of them.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
How precious also are thy thoughts to me, O God! How great is the sum of them!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
I count them; they are more in number than the sand. When I awake, I am still with thee.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Surely thou will kill the wicked, O God. Depart from me therefore, ye bloodthirsty men.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
For they speak against thee wickedly, and thine enemies take it in vain.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do I not hate them, O Jehovah, who hate thee? And am I not grieved with those who rise up against thee?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I hate them with perfect hatred. They have become my enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, and know my heart. Try me, and know my thoughts,
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
and see if there is any wicked way in me. And lead me in the way everlasting.
