Zsoltárok 132

1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

Oluyimba nga balinnya amadaala. Ayi Mukama jjukira Dawudi n’okubonaabona kwe yagumiikiriza kwonna.

2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

Nga bwe yalayirira Mukama, ne yeeyama eri Katonda Ayinzabyonna, Katonda wa Yakobo,

3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

ng’agamba nti, “Siriyingira mu nnyumba yange, wadde okulinnya ku kitanda kyange.

4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

Sirikkiriza tulo kunkwata newaakubadde okuzibiriza amaaso gange,

5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

okutuusa lwe ndimala okufunira Mukama ekifo; ekifo eky’okubeeramu ekya Katonda Ayinzabyonna, Katonda wa Yakobo.”

6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Laba, twakiwulirako mu Efulasa, ne tukizuula mu nnimiro ya Jaali.

7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Kale tugende mu kifo kye mw’abeera, tumusinzirize awali entebe y’ebigere bye.

8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Golokoka, Ayi Mukama, ogende mu kifo kyo mw’owummulira; ggwe n’Essanduuko yo ey’Endagaano, eraga obuyinza bwo.

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Bakabona bo bambazibwe obutuukirivu, n’abatukuvu bo bayimbe n’essanyu.

10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

Ku lulwe Dawudi omuddu wo, tomugaana oyo gwe wafukako amafuta.

11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Mukama Katonda yalayirira Dawudi ekirayiro ekitaliggwaawo, era talikivaako. Kubanga yamugamba nti, “Omu ku batabani bo gwe ndituuza ku ntebe yo ey’obwakabaka.

12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Batabani bo bwe banaakuumanga Endagaano yange n’ebiragiro byange bye nnaabayigirizanga, ne batabani baabwe nabo banaatuulanga ku ntebe yo ey’obwakabaka emirembe gyonna.”

13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Kubanga Mukama yalonda Sayuuni, nga kye yasiima okutuulangamu, n’agamba nti:

14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

“Kino kye kifo mwe nnaawummuliranga emirembe gyonna; omwo mwe nnaatuulanga nga ndi ku ntebe ey’obwakabaka kubanga nkisiimye.

15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Nnaakiwanga omukisa ne nkiwa n’ebirungi, era n’abaavu baamu nnaabakkusanga ebyokulya.

16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Bakabona baakyo, obulokozi bunaabanga kyambalo kyabwe; n’abatukuvu baakyo banaayimbanga ennyimba ez’essanyu n’essanyu.

17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

“Eyo gye ndyaliza batabani ba Dawudi obuyinza; ne muteekerawo ettabaaza olw’oyo gwe nayiwako amafuta.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Abalabe be ndibajjuza ensonyi, naye ye ndimwambaza engule ey’ekitiibwa ekingi.”