Zsoltárok 132

1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

Manst þú, Drottinn, allar þjáningar Davíðs?

2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

Hann náði ekki að hvílast, kom ekki dúr á auga.

3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

Þá kom honum í hug að reisa hús yfir örk þína,

4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

musteri fyrir hinn volduga í Ísrael.

5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Og hann hét því að svo skyldi verða og sór hátíðlegan eið fyrir Drottni.

6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Fyrst var örkin í Síló í Efrata og síðan í Jaar.

7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Nú fær hún stað í musterinu, bústað Guðs hér á jörð. Þar munum við falla fram og tilbiðja hann.

8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Rís þú upp, Drottinn! Gakktu inn í musteri þitt ásamt örk þinni, tákni máttar þíns!

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Við munum íklæða prestana hvítum skrúða, klæðum hreinleikans. Og þjóðin mun hrópa fagnaðaróp!

10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

Vísaðu Davíð þjóni þínum ekki frá – konunginum sem þú útvaldir handa þjóð þinni.

11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Þú lofaðir Davíð því að sonur hans yrði eftirmaður hans, skyldi erfa hásætið. Vissulega munt þú aldrei ganga á bak orða þinna!

12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Og annað fyrirheit gafstu Davíð líka: Ef afkomendur hans héldu ákvæði sáttmála þíns við þig, þá mundi konungdómurinn haldast í ætt Davíðs að eilífu.

13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Ó, Drottinn, þú hefur útvalið Jerúsalem að bústað þínum.

14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

„Þetta er hvíldarstaður minn um aldur og ævi, “sagðir þú, „staðurinn sem ég hef þráð.

15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Borg þessa vil ég blessa og auðga og fátæklingar hennar fá nóg að borða.

16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Presta hennar mun ég íklæða hjálpræði, og hinir trúuðu er þar búa munu hrópa fagnaðaróp.

17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Veldi Davíðs mun aukast, og ég mun gefa honum son, eftirmann í hásæti hans.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Ég hyl óvini hans skömm, en á honum skal kóróna hans ljóma.“