Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Matkalaulu. Syvyydestä minä huudan sinua, Herra.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Herra, kuule minun ääneni. Tarkatkoot sinun korvasi minun rukousteni ääntä.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Jos sinä, Herra, pidät mielessäsi synnit, Herra, kuka silloin kestää?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Mutta sinun tykönäsi on anteeksiantamus, että sinua peljättäisiin.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Minä odotan Herraa, minun sieluni odottaa, ja minä panen toivoni hänen sanaansa.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Minun sieluni odottaa Herraa hartaammin kuin vartijat aamua, kuin vartijat aamua.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Pane toivosi Herraan, Israel. Sillä Herran tykönä on armo, runsas lunastus hänen tykönänsä.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Ja hän lunastaa Israelin kaikista sen synneistä.