Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Canticum graduum. Sæpe expugnaverunt me a juventute mea, dicat nunc Israël;

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

sæpe expugnaverunt me a juventute mea: etenim non potuerunt mihi.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Supra dorsum meum fabricaverunt peccatores; prolongaverunt iniquitatem suam.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Dominus justus concidit cervices peccatorum.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Confundantur, et convertantur retrorsum omnes qui oderunt Sion.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Fiant sicut fœnum tectorum, quod priusquam evellatur exaruit:

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

de quo non implevit manum suam qui metit, et sinum suum qui manipulos colligit.

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

Et non dixerunt qui præteribant: Benedictio Domini super vos. Benediximus vobis in nomine Domini.