Zsoltárok 129

1 Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

Cantique des montées. Ils m'ont cruellement opprimé dès ma jeunesse, — qu'Israël le dise! —

2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

Ils m'ont cruellement opprimé dès ma jeunesse, mais ils n'ont pas prévalu contre moi.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

Ils ont labouré mon dos, ils y ont tracé de longs sillons.

4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

Mais Yahweh est juste: il a coupé les liens des méchants.

5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

Qu'ils soient confondus et qu'ils reculent en arrière, tous ceux qui haïssent Sion!

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

Qu'ils soient comme l'herbe des toits, qui sèche avant qu'on l'arrache.

7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

Le moissonneur n'en remplit pas sa main, ni celui qui lie les gerbes, son giron;

8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

et les passants ne disent pas: « Que la bénédiction de Yahweh soit sur vous! » — « Nous vous bénissons au nom de Yahweh. »