< Zsoltárok 120 >

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
En mi angustia, mi llanto subió al Señor, y él me dio una respuesta.
2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
Oh Señor, sé el salvador de mi alma de los labios mentirosos y de la lengua del engaño.
3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
¿Qué castigo te dará? ¿Qué más te hará él, lengua falsa?
4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
Flechas afiladas del fuerte y fuego ardiente.
5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
La aflicción es mía porque soy extraño en Mesec, y vivo en las tiendas de Cedar.
6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
Mi alma ha estado viviendo por mucho tiempo con los que odian la paz.
7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.
Estoy a favor de la paz; pero cuando digo eso, están a favor de la guerra.

< Zsoltárok 120 >