Zsoltárok 120

1 Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

(Sang til Festrejserne.) Jeg råbte til HERREN i Nød, og han svarede mig.

2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

HERRE, udfri min Sjæl fra Løgnelæber, fra den falske Tunge!

3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Der ramme dig dette og hint, du falske Tunge!

4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Den stærkes Pile er hvæsset ved glødende Gyvel.

5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

Ve mig, at jeg må leve som fremmed i Mesjek, bo iblandt Kedars Telte!

6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Min Sjæl har længe nok boet blandt Folk, som hader Fred.

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

Jeg vil Fred; men taler jeg, vil de Krig!