Zsoltárok 119
1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
Alef. Blagor poštenim na potu, kateri hodijo po postavi Gospodovi.
2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
Blagor njim, ki hranijo pričanja njegova, ki ga iščejo iz vsega srca.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
Kateri tudi ne delajo krivice, ampak hodijo po potih njegovih.
4 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
Ti si zapovedal ukaze svoje, da naj se spolnjujejo pridno.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
O da bi bila pota moja obernena spolnjevat postave tvoje!
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
Tedaj se ne osramotim, ko bodem gledal vse zapovedi tvoje.
7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
Slavil te bodem s pravim srcem; učil se sodbâ pravice tvoje.
8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
Postave tvoje bodem spolnjeval, ne zapusti me tako!
9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Bet. Kako bode deček čistil stezo svojo? Držeč se je poleg besede tvoje.
10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
Iz vsega srca svojega te iščem, ne daj, da izgrešim zapovedi tvoje.
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
V srci svojem hranim govor tvoj, da ne grešim zoper tebe.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
Ti blagoslavljeni Gospod, uči me postave svoje.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
Z ustnami svojimi preštevam vse pravice tvojih ust,
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
Veselim se pota pričanj tvojih, kakor vseh zakladov.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
Zapovedi tvoje premišljujem in gledam steze tvoje.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
V postavah tvojih se razveseljujem, besede tvoje ne zabim.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
Gimel. Dobroto podéli hlapcu svojemu, dokler živim spolnjujem naj besedo tvojo.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
Odgrni oči moje, da gledam čuda po zakonu tvojem.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
Tujec sem na tej zemlji, ne skrivaj mi zapovedi svojih.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
Ginem od hrepenenja po pravicah tvojih vsak čas.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
Ti pogubljaš prevzetne, proklete, kateri izgrešajo zapovedi tvoje.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
Odvali od mene sramoto in zaničevanje, ker hranim pričanja tvoja.
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
Tedaj prvaki sedé in govoré zoper mene, hlapec tvoj premišlja postave tvoje.
24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
Tedaj so pričanja tvoja razveseljevanja moja, svetovalci moji.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
Dalet. V prahu tiči življenje moje, živega me ohrani po besedi svoji.
26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
Pota svoja sem prešteval, in ti si me uslišal; úči me postave svoje.
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
Daj, da umem pot zapovedi tvojih, da premišljam čuda tvoja.
28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
Od otožnosti solzi duša moja, dvigni me po besedi svoji.
29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
Krivičnosti pot odvrni od mene, in zakon svoj mi podéli milostno.
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
Resnice pot volim, sodbe tvoje imam pred očmi.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
Držim se pričanj tvojih, Gospod; ne daj, da se osramotim.
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
Po potih zapovedi tvojih bodem tekal, ko bodeš razširil srce moje.
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
He. Uči me, Gospod, postav tvojih pót, katero bodem hranil do konca.
34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
Daj, da umem, da hranim zakon tvoj, in da ga spolnjujem iz vsega srca.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
Daj, da hodim po zapovedi tvojih poti, ker tá me razveseljuje.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
Nagni srce moje k postavam svojim, in ne k dobičku.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
Odvrni oči moje, da ne gledajo ničemurnosti; po potih tvojih daj da živim.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
Stóri govor svoj hlapcu svojemu, kateri je vdan strahu pred teboj.
39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
Odvrni sramoto mojo, katere se bojim, ker dobre so pravice tvoje.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
Glej, ukazov tvojih želim, v pravici tvoji daj mi živeti.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
Vav. Ko mi bodejo prišle milosti tvoje, Gospod; blaginja tvoja po govoru tvojem,
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
Odgovoril bodem njemu, ki me sramoti, kakor je; ker zaupanje imam v besedo tvojo.
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
Ali od ust mojih ne odvzemi besede svoje resnične; ker pravic tvojih čakam.
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
In spolnjeval bodem zakon tvoj vedno, vekomaj in vekomaj.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
In neprestano bodem hodil po sami širjavi, ker povelj tvojih iščem.
46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
In govoril bodem o pričanjih tvojih pred kralji, in ne bode me sram.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
In razveseljujoč se v zapovedih tvojih, katere ljubim,
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
Dvignil bodem roke svoje do povelj tvojih, katera ljubim, in premišljeval postave tvoje.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
Zajin. Spomni se besede svoje s hlapcem svojim, o kateri si mi dal upanje.
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
To je tolažilo moje v bridkosti moji; da me govor tvoj oživlja.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
Prevzetniki se mi posmehujejo silno, od postave tvoje ne zavijem.
52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
Spominjam so sodbà tvojih od vekomaj, Gospod, in samega sebe tolažim.
53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
Vihar me grabi od krivičnih, ki zapuščajo zakon tvoj.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
Prepevanju predmet so mi postave tvoje v kraji popotovanj mojih.
55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
Ponoči se spominjam imena tvojega, Gospod; in zakon tvoj spolnjujem.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
To je tolažba meni, da hranim zapovedi tvoje.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
Het. Delež moj si, Gospod, pravim, da spolnjujem besede tvoje.
58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
Obličje tvoje molim iz vsega srca svojega; milost mi izkaži po govoru svojem.
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
Pota svoja premišljam, da obračam noge svoje po pričanjih tvojih.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
Hitim in se ne mudim spolnjevat zapovedi tvoje.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
Krdela krivičnih me plenijo, a postave tvoje ne zabim.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
O polunoči vstajam slavit te, zavoljo zapovedi tvojih pravičnih.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
Tovariš sem vsem, kateri te česté in spolnjujejo povelja tvoja.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
Milosti tvoje, o Gospod, polna je zemlja; postave svoje me úči.
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
Tet. Dobro si storil hlapcu svojemu, Gospod; po besedi svoji.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
Izvrstnost pameti in vednosti me úči; ker zapovedim tvojim verujem.
67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
Ko nisem še govoril, motil sem se; sedaj pa spolnjujem govor tvoj.
68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
Dober si in dobrotljiv, úči me postave svoje.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
Ko zvijačo napravljajo zoper mene prevzetniki, jaz iz vsega srca hranim povelja tvoja.
70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
Debelí se kakor z mastjo njih srce; jaz se zakona tvojega radujem.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
Na dobro mi je bila bridkost, da bi se učil postav tvojih.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
Boljši mi je zakon tvojih ust nego mnogo tisoč zlatnikov in srebernikov.
73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
Jod. Roke tvoje so me naredile in napravile me; storí me razumnega, da se učim povelj tvojih.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
Boječi se tebe naj me vidijo ter se veselé, ker imam v besedi tvoji nado svojo.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
Spoznavam, Gospod, da so pravične sodbe tvoje; in da si me v zvestobi ponižal.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
Pridi skoraj milost tvoja, da me tolaži, po govoru tvojem s tvojim hlapcem.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
Dojdejo naj mi usmiljenja tvoja, da živim; ker zakon je vse razveseljevanje moje.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
Osramoté se naj prevzetniki, ker mi hudo delajo po krivem, ko premišljujem povelja tvoja.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
Povrnejo se naj k meni boječi se tebe in poznajoči pričanja tvoja.
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
Srce moje bode pošteno v postavah tvojih, da se ne osramotim.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
Kaf. Duša moja koperni po blaginji tvoji; v besedi tvoji imam nado.
82 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
Oči moje koperné po govoru tvojem, ko govorim: Kedaj me bodeš potolažil?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
Dasì sem podoben mehu v dimu, postav tvojih nisem pozabil.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
Koliko bode dnî hlapca tvojega? Kedaj bodeš sodil nje, ki me preganjajo?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
Jame mi kopljejo prevzetniki, kateri se ne ravnajo po zakonu tvojem.
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
Vsa povelja tvoja zgolj resnica; po krivem me preganjajo, pomagaj mi.
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
Skoraj so me uničili vrženega na tla; jaz pa se nísem izneveril postavam tvojim.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
Po milosti svoji ohrani me živega, da spolnjujem pričanja tvojih ust.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
Lamed. Vekomaj, o Gospod, biva beseda tvoja v nebesih,
90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
Od roda do roda zvestoba tvoja; ko si ustanavljal zemljo, stala je ona.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
Po sodbah tvojih stoji vse še danes; ker vse ono služi tebi.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
Ako bi ne bil zakon tvoj vse razveseljevanje moje, zdavnaj že bi bil poginil v nadlogi svoji.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
Vekomaj ne pozabim povelj tvojih, ker z njimi hraniš me živega.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
Tvoj sem, hrani me, ker povelj tvojih iščem.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
Ko me čakajo krivični, da me pogubé, pregledujem pričanja tvoja.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
Sleherne popolnosti vidim da je konec; povelje tvoje pa je obširno silno.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
Mem. Kako ljubim zakon tvoj! ves dan je premišljevanje moje.
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
Modrejšega od sovražnikov mojih me dela po poveljih tvojih; ker vekomaj mi je na strani.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
Razumnejši postajam od vseh učenikov svojih; ker pričanja tvoja so premišljevanje moje.
100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
Razumnejši sem od starcev, ker hranim povelja tvoja.
101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
Od vsake hudobne steze zadržujem noge svoje, da spolnjujem besedo tvojo.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
Od sodbâ tvojih se ne ganem, ker ti me učiš.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
Kako sladki so mojemu grlu govori tvoji! sladkejši od medú ustom mojim.
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
Po poveljih tvojih sem razumen, zatorej sovražim vsako stezo krivičnosti.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
Nun. Svetilo nogi moji je beseda tvoja, in poti moji luč.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
Prisegel sem, kar bodem držal, da bodem spolnjeval pravične sodbe tvoje.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
Ponižan sem silno, Gospod; živega me ohrani, po besedi svoji.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
Prostovoljne daritve ust mojih sprejemaj, prosim, Gospod; in pravice svoje me úči.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
Duša moja je vedno v roki moji; vendar ne zabim tvojega zakona.
110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
Mogočni krivičniki mi stavijo zanko, vendar od povelj tvojih ne zajdem.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
Pričanja tvoja imam vekomaj, ker so veselje mojemu srcu.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
Srce svoje nagibljem, da spolnjuje postave tvoje, vekomaj, večno!
113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
Sameh. Misli druge sovražim, zakon pa tvoj ljubim.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
Zatišje si moje in ščit moj; v besedi tvoji imam nado.
115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
Umaknite se od mene, hudobni, da hranim ukaze svojega Boga.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
Podpiraj me po govoru svojem, da živim; in ne osramoti me v nadi moji.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
Podpiraj me, da bodem otét, in da gledam vedno na postave tvoje.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
Vse, kateri izgrešujejo postave tvoje, teptaš; ker krivična je njih zvijača.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
Kakor žlindro odpravljaš vse krivične sè zemlje; zatorej ljubim pričanja tvoja.
120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
Od strahú pred teboj trepeče meso moje; tako me je strah tvojih sodbâ.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
Hajin. Po sodbi delam in pravici; ne izročaj me njim, ki me stiskajo.
122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
Porok bodi hlapcu svojemu na dobro; da me ne zatirajo prevzetni.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
Oči moje koperné po blaginji tvoji, in po pravičnem govoru tvojem.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
Ravnaj po milosti svoji s hlapcem svojim; in postave svoje me úči.
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
Hlapec sem tvoj, storí me razumnega, da spoznam pričanja tvoja.
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
Čas je, da dela Gospod; v nič dévajo zakon tvoj.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
Zatorej bolj ljubim ukaze tvoje, ko zlato in sicer najčistejše.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
Zato spoznavam vse ukaze za prave; vsako stezo krivičnosti sovražim.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
Pe. Čudovita so pričanja tvoja; zatorej jih hrani duša moja.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
Dohod besed tvojih razsvetljuje; z razumnostjo podučuje preproste.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
Usta svoja raztezam in sopiham; ker želján sem ukazov tvojih.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
Ozri se v mé in storí mi milost; kakor je prav proti njim, kateri ljubijo ime tvoje.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
Noge moje utrdi v govoru svojem, in ne daj da gospoduje kaka krivica z menoj.
134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
Otmi me zatiranja ljudî, da spolnjujem postave tvoje.
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
Daj, da sveti tvoje obličje pred hlapcem tvojim; in úči me postave svoje.
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
Potoki vodâ tekó iz mojih oči, zaradi njih, ki ne spolnjujejo tvojega zakona.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
Sade. Pravičen si, Gospod, in raven v sodbah svojih.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
Ukazal si pravična pričanja svoja, in silno zvesta.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
Od gorečnosti svoje ginem, ker besede tvoje zabijo sovražniki moji.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
Čist je govor tvoj močno; zatorej ga ljubi hlapec tvoj.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
Majhen sem jaz in zaničevan; povelj tvojih ne zabim,
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
Pravice tvoje, vedne pravice, in postave tvoje resnične.
143 Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
Zatiranje in stiska me obhajati; ukazi tvoji so razveseljevanje moje.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
Pravica pričanj tvojih je vekomaj; razumnega me naredi, da živim.
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
Kof. Ko te kličem iz vsega srca, usliši me, Gospod, da hranim postave tvoje.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
Ko te kličem, reši me, da spolnjujem pričanja tvoja.
147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Préd te pridem v somraku, da vpijem; v besedo tvojo imam upanje.
148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
Oči moje prehitujejo straže, premišljat govor tvoj.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
Glas moj poslušaj po milosti svoji, Gospod; po sodbah svojih ohrani me živega,
150 Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
Ko se bližajo pregrehe učenci, ki so daleč od zakona tvojega,
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
Blizu si, Gospod; in vsi ukazi tvoji so resnica.
152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
Zdavnaj vem o pričanjih tvojih, da si jih ustanovil vekomaj.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
Reš. Ozri se v nadlogo mojo, in reši me; ker zakona tvojega ne zabim.
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
Prevzemi pravdo mojo in reši me; po govoru svojem ohrani me živega.
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
Daleč od krivičnih bodi blaginja, ker ne iščejo postav tvojih.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
Usmiljenje tvoje je obilo, Gospod; po sodbah tvojih, ohrani me živega.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
Dasì je mnogo preganjalcev mojih in sovražnikov mojih, od pričanj tvojih ne krenem.
158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
Kakor hitro vidim izdajalce, mučim z gnjusom samega sebe, ker se ne držé govora tvojega.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Glej, da ljubim povelja tvoja, Gospod; po milosti svoji ohrani me živega.
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
Preblaga beseda tvoja je sama resnica; in vekomaj je vsaka pravična sodba tvoja.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
Šin. Ko me preganjajo po nedolžnem prvaki; boji se besede tvoje moje srce.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
Veselim se govora tvojega; kakor kdor je našel plen obilen.
163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
Krivičnost sovražim in studim, zakon tvoj ljubim.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
Sedemkrat te hvalim na dán za pravične sodbe tvoje.
165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
Velik mir imajo, kateri ljubijo zakon tvoj, in ní jim izpotike.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
Blaginje tvoje čakam, Gospod; in ukaze tvoje spolnjujem.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
Duša moja spolnjuje pričanja tvoja, in ljubim jih močno.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
Povelja tvoja spolnjujem in pričanja tvoja, ker vsa pota moja so pred teboj.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
Tav. Vpitje moje se bližaj tvojemu obličju, Gospod; po besedi svoji naredi me umnega.
170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
Molitev moja pridi pred obličje tvoje; po govoru svojem otmi me.
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
Hvala bodo vrela z ustnic mojih, ko me bodeš učil postave svoje.
172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
Jezik moj bode prepeval govor tvoj, da so prepravične vse zapovedi tvoje.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
V pomoč mi bodi na strani roka tvoja; ker volim povelja tvoja.
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
Po blaginji tvoji hrepenim, Gospod; in zakon tvoj je vse razveseljevanje moje.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
Živi duša moja, da hvali tebe; in sodbe tvoje naj pomagajo meni.
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
Potikam se kakor ovca izgubljena, išči svojega hlapca; ker povelj tvojih ne zabim.
