Zsoltárok 115

1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

Si ffe, Ayi Mukama, si ffe. Wabula erinnya lyo lye ligwana okuweebwanga ekitiibwa, olw’okwagala kwo n’olw’obwesigwa bwo.

2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?

Lwaki amawanga gabuuza nti, “Katonda waabwe ali ludda wa?”

3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

Katonda waffe ali mu ggulu; akola buli ky’ayagala.

4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Bakatonda baabwe bakole mu ffeeza ne zaabu, ebikolebwa n’emikono gy’abantu.

5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;

Birina emimwa, naye tebyogera; birina amaaso, naye tebiraba.

6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Birina amatu, naye tebiwulira; birina ennyindo, naye tebiwunyiriza.

7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

Birina engalo, naye tebikwata; birina ebigere, naye tebitambula; ne mu bulago bwabyo temuvaamu ddoboozi n’akamu,

8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!

abakozi ababikola, n’abo bonna ababyesiga balibifaanana.

9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Mmwe ennyumba ya Isirayiri mwesigenga Mukama, ye mubeezi wammwe era ye ngabo yammwe.

10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Mmwe ennyumba ya Alooni mwesigenga Mukama, ye mubeezi wammwe era ye ngabo yammwe.

11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

Mmwe abamutya, mwesigenga Mukama, ye mubeezi wammwe, era ye ngabo yammwe.

12 Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

Mukama anaatujjukiranga, era anaatuwanga omukisa. Ab’ennyumba ya Isirayiri anaabawanga omukisa; ab’omu nnyumba ya Alooni anaabawanga omukisa;

13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

n’abo abamutya, ab’ekitiibwa n’abatali ba kitiibwa, Mukama anaabawanga omukisa.

14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

Mukama abaaze mweyongere nnyo obungi, mmwe n’abaana bammwe.

15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

Mukama, eyakola eggulu n’ensi, abawe omukisa.

16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

Eggulu ery’oku ntikko lya Mukama, naye ensi yagiwa abantu bonna.

17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

Abafu tebatendereza Mukama, wadde abo abaserengeta emagombe.

18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Naye ffe tunaatenderezanga Mukama, okuva leero n’okutuusa emirembe gyonna. Mutendereze Mukama!