< Zsoltárok 112 >

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
Monkamfo Awurade. Nhyira nka onipa a ɔsuro Awurade na ɔnya nʼahyɛdeɛ mu anigyeɛ pii.
2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
Ne mma bɛyɛ atumfoɔ wɔ asase no so; teneneefoɔ awoɔ ntoatoasoɔ bɛnya nhyira.
3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
Ahonya ne sika wɔ ne fie, na ne tenenee tena hɔ daa.
4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
Esum mu mpo hann pue ma nnipa a wɔtene, ma ɔdomfoɔ, mmɔborɔhunufoɔ ne ɔnokwafoɔ.
5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
Yiedie bɛba deɛ ne tirim yɛ mmrɛ na ɔde fɛm kwa. Yiedie bɛba deɛ ɔde atɛntenenee yɛ ne nneɛma so.
6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
Ampa ara, ɔrenhinhim da biara da; wɔbɛkae onipa tenenee daa.
7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
Ɔte asɛmmɔne a, ɛmmɔ ne hu; nʼakoma atim wɔ Awurade mu ahotosoɔ mu.
8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
Nʼakoma wɔ banbɔ, na ɔnsuro; awieeɛ no, ɔde nkonimdie bɛhyia nʼatamfoɔ.
9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
Ɔto nʼakyɛdeɛ pete aman so ma ahiafoɔ, ne tenenee wɔ hɔ daa; wɔbɛkae wɔn daa na wɔahyɛ wɔn animuonyam.
10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
Omumuyɛfoɔ bɛhunu ama ayɛ no yea, ɔbɛtwere ne se na wafɔn; omumuyɛfoɔ tirimpɔ bɛyɛ kwa.

< Zsoltárok 112 >