Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Halleluja! Säll är den man som fruktar HERREN och har sin stora lust i hans bud.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Hans efterkommande skola bliva väldiga på jorden; de redligas släkte skall varda välsignat.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Gods och rikedom skall finnas i hans hus, och hans rättfärdighet består evinnerligen.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

För de redliga går han upp såsom ett ljus i mörkret, nådig och barmhärtig och rättfärdig.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Väl den som är barmhärtig och giver lån, den som stöder all sin sak på rätt!

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Ty han skall icke vackla till evig tid; den rättfärdige skall vara i evig åminnelse.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

För ont budskap fruktar han icke; hans hjärta är frimodigt, det förtröstar på HERREN.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Hans hjärta är fast, det fruktar icke, till dess han får se med lust på sina ovänner.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Han utströr, han giver åt de fattiga, hans rättfärdighet förbliver evinnerligen; hans horn skall varda upphöjt med ära.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Den ogudaktige skall se det och harmas; han skall bita sina tänder samman och täras bort. Vad de ogudaktiga önska bliver till intet. Alfabetisk psalm; se Poesi i Ordförkl.