Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Halleluja. Säll är den som Herran fruktar, den som stor lust hafver till hans bud.

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Hans säd skall väldig vara på jordene; de frommas slägte skall välsignadt varda.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Rikedom och ymnoghet skall vara i hans hus, och hans rättfärdighet blifver evinnerliga.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

Dem fromma går ljus upp i mörkret, af den nådeliga, barmhertiga och rättfärdiga.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Säll är den som barmhertig är, och gerna lånar; och lagar så sina saker, att han ingom orätt gör.

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Ty han skall blifva evinnerliga; den rättfärdige skall aldrig förgäten varda.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

När en plåga kommer, fruktar han sig intet; hans hjerta hoppas stadeliga uppå Herran.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Hans hjerta är tröst, och fruktar sig intet, tilldess han på sina fiendar lust ser.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Han utströr, och gifver dem fattigom; hans rättfärdighet blifver evinnerliga; hans horn skall upphöjdt varda med äro.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Den ogudaktige skall det se, och honom skall förtrytat; sina tänder skall han bita tillsamman, och förgås; ty hvad de ogudaktige gerna vilja, det blifver omintet.