Zsoltárok 112

1 Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

Alleluja! Wie selig, wer den Herren fürchtet und freudig tut, was er gebeut!

2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

Sein Stamm ist mächtig auf der Erde; gesegnet ist der Redlichen Geschlecht.

3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

In seinem Haus ist Pracht und Fülle, und seine Milde währet immerdar.

4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

Er strahlt den Frommen auf, ein Licht im Dunkel, barmherzig, mild und liebevoll ist er.

5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Wohl geht's dem Mann, der schenkt und leiht, der hierfür seinen Haushalt nach Gebühr einrichtet.

6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

Er wankt auf ewig nicht; in ewigem Gedächtnis bleibt er als Gerechter.

7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

Vor Unheilsboten bebt er nicht; sein Herz ist unverzagt, dem Herrn vertrauend.

8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

Sein Herz ist fest und ohne Furcht; er schaut sogar an seinen Feinden seine Lust.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

Freigebig ist er, schenkt den Armen, und alle Zeit währt seine Milde; durch sein Vermögen ragt er hoch empor.

10 Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Der Frevler sieht's und ärgert sich, und zähneknirschend schwindet er dahin; der Bösen Reiz vergeht.