Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

In finem. Psalmus David. In Domino confido; quomodo dicitis animæ meæ: Transmigra in montem sicut passer?

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Quoniam ecce peccatores intenderunt arcum; paraverunt sagittas suas in pharetra, ut sagittent in obscuro rectos corde:

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

quoniam quæ perfecisti destruxerunt; justus autem, quid fecit?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Dominus in templo sancto suo; Dominus in cælo sedes ejus. Oculi ejus in pauperem respiciunt; palpebræ ejus interrogant filios hominum.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Dominus interrogat justum et impium; qui autem diligit iniquitatem, odit animam suam.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Pluet super peccatores laqueos; ignis et sulphur, et spiritus procellarum, pars calicis eorum.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Quoniam justus Dominus, et justitias dilexit: æquitatem vidit vultus ejus.