Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Hvernig getið þið sagt: „Flýðu til fjallanna og leitaðu skjóls!?“Vitið þið ekki að ég treysti því að Drottinn muni hjálpa mér.

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Óguðlegir leggja ör á streng, spenna boga sína og miða úr launsátri á lýð Guðs.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Menn segja: „Lögin hafa verið afnumin! Hinir réttlátu verða að forða sér.“

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

En, Drottinn er enn í sínu heilaga musteri. Hann ríkir enn frá himnum. Hann fylgist grannt með öllu sem gerist á jörðu.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Hann prófar bæði trúaða og vantrúaða. Hann fyrirlítur þá sem elska ofbeldi.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Hann mun senda eld og brennistein yfir illgjörðamennina og svíða þá með glóheitum vindi.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Því að Guð er réttlátur og hefur mætur á góðum verkum. Hinir hjartahreinu munu sjá auglit hans.