Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

[For the Chief Musician. By David.] In the LORD, I take refuge. How can you say to my soul, "Flee as a bird to your mountain."

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

For, look, the wicked bend their bows. They set their arrows on the strings, that they may shoot in darkness at the upright in heart.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

If the foundations are destroyed, what can the righteous do?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

The LORD is in his holy temple. The LORD is on his throne in heaven. His eyes look upon the poor. His eyes examine the descendants of Adam.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

The LORD examines the righteous, but the wicked and the one who loves violence his soul hates.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

On the wicked he will rain blazing coals; fire, sulfur, and scorching wind shall be the portion of their cup.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

For the LORD is righteous. He loves righteousness. The upright shall see his face.