Zsoltárok 11

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

Keiman eiveng tup din Pakai katahsan e. Hijeh achu, nangin ipi dia, “vacha bang’in nahoibitna dingin hiche molchunga khun galeng tan’’natiham!

2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

Migilouhon athalchangu akhaoto suhtoh san akoi un aloisal tauvin ahi. Amahon munthip a kon-in milungdih ho ahinkap’un ahi.

3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

Dan leh thupeh ho akisuhset teng, michonphapa chun ipi abolthei nahlai dingham?

4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

Ahinlah Pakaichu a-houin munthenga chun aum e; Pakai chun vanna kon’in vai ahinhom nalaije. Aman mijouse ahin vechilsoh keijin, leiset chunga mitin ahinkholtoh e.

5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

Pakaiyin michonpha le migilou anigelin ahin ahinkhol toh e. Aman thunoh baotam bol ho athen ahi.

6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

Aman migiloute chunga mei-am lenglung leh katsong meikong gojuh’a ajuhsah ding hui savetvut pumma gotna apeh ding ahi.

7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.

Pakai dihnahin thu adih’a kitan achepin, hijeh’a chu thudih chepi hochun Pakai mai amudiu ahi.