Zsoltárok 109

1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt.

11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.