Zsoltárok 108

1 Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

Psalmi, Davidin veisu. Jumala! minun sydämeni on valmis: minä veisaan ja kiitän, niin myös minun kunniani.

2 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

Nouse, psaltari ja kantele; minä nousen varhain.

3 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

Sinua, Herra, minä kiitän kansain seassa: minä veisaan sinulle kiitosta sukukunnissa.

4 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

Sillä sinun armos on suuri ylitse taivasten, ja sinun totuutes hamaan pilviin asti.

5 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

Korota sinuas, Jumala, taivasten ylitse ja kunnias kaiken maan ylitse,

6 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

Että sinun rakkaat ystäväs vapaaksi tulisivat; auta oikialla kädelläs, ja kuule minun rukoukseni.

7 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

Jumala on puhunut pyhässänsä, siitä minä iloitsen: minä jaan Sikemin, ja mittaan Sukkotin laakson.

8 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

Gilead on minun, Manasse on myös minun, ja Ephraim on minun pääni väkevyys: Juuda on minun päämieheni;

9 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

Moab on minun pesinastiani, minä venytän kenkäni Edomin päälle: Philistealaisten ylitse minä iloitsen.

10 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

Kuka vie minua vahvaan kaupunkiin? kuka vie minua Edomiin?

11 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Etkös sinä, Jumala, joka meitä heittänyt olet pois? Ja etkös mene ulos, Jumala, meidän sotaväkemme kanssa?

12 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

Saata meille apua tuskissamme; sillä ihmisten apu on turha.

13 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.

Jumalassa me tahdomme urhoollisia töitä tehdä; ja hän polkee meidän vihollisemme alas.