Zsoltárok 106
1 Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
Praise ye Yah, Give ye thanks to Yahweh—For he is good, For age-abiding, is his lovingkindness.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
Who can relate the mighty deeds of Yahweh? can cause to be heard, all his praise?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
How happy! They who observe justice, He that executeth righteousness at all times.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
Remember me, O Yahweh, when thou acceptest thy people, Visit me, with thy salvation;
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
That I may look upon the welfare of thy chosen ones, That I may rejoice in the joy of thy nation, That I may glory, with thine inheritance.
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
We have sinned—with our fathers, We have acted perversely, we have committed lawlessness;
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
Our fathers, in Egypt, understood not thy wonders, They remembered not the abounding of thy lovingkindnesses, but rebelled by the sea—at the Red Sea.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
Yet he saved them, for the sake of his Name, to make known his mighty power;
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
So he rebuked the Red Sea, and it dried up, And he led them through deeps, as pasture-land;
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
And saved them from the hand of one full of hatred, And redeemed them out of the hand of the foe;
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
So the waters covered their adversaries, Not one from among them, was left.
12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
They believed therefore in his words, They sang his praise.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
Soon forgat they his works, —They waited not for his counsel;
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
But lusted a lust in the desert, and tested GOD in the waste.
15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
So he gave them their request, but sent leanness into their soul.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
And they became jealous of Moses in the camp, —of Aaron the holy one of Yahweh;
17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
The earth opened and engulfed Dathan, and covered up the assembly of Abiram;
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
Then was kindled a fire in their assembly, —a flame, consumed the lawless ones.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
They made a calf in Horeb, —and bowed down to a molten image;
20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
Thus changed they my glory, for the similitude of an ox that eateth grass.
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
They forgat GOD their saviour, who had done great things in Egypt:
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
Wonders in the land of Ham, Terrible things by the Red Sea.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
Then would he have bidden to destroy them, —had not Moses his chosen, stood in the breach before him, To turn back his wrath from destroying.
24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
And they refused the delightful land, They believed not his word;
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
But murmured in their tents, —They hearkened not unto the voice of Yahweh.
26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
So he lifted up his hand unto them, that he would let them fall in the desert;
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
And would disperse their seed among the nations, and would scatter them throughout the lands.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
Yet they let themselves be bound to Baal-peor, —and did eat sacrifices to the dead:
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
So they provoked to anger by their doings, and a plague, made a breach among them.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
Then stood up Phinehas, and interposed, and stayed was the plague:
31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
So it was counted unto him, for righteousness, To generation after generation, unto times age abiding.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
And they provoked by the waters of Meribah, —And it fared ill with Moses, for their sakes;
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
For they embittered his spirit, and he spake rashly with his lips.
34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
They destroyed not the peoples of which Yahweh had spoken to them;
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
But had fellowship with the nations, and learned their doings;
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
Yea they served their idols, and they became to them a snare:
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
Yea they sacrificed their sons and their daughters to mischievous demons;
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
And poured out innocent blood, the blood of their sons and their daughters, whom they sacrificed to the idols of Canaan, And the land was polluted with blood-shed;
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
And they became unclean by their works, and became unchaste in their doings.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
Then was kindled the anger of Yahweh with his people, and he abhorred his own inheritance.
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
So he delivered them up into the hand of the nations, And they who hated them, had dominion over them;
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
And their enemies oppressed them, And they were bowed down under their hand.
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
Many times, did he rescue them, —But, they, rebelled by their counsel, and sank low in their iniquity.
44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
Then looked he on the distress which befell them, —when he heard their loud cry;
45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
Then remembered he, for them, his covenant, and was moved to pity, according to the abounding of his lovingkindnesses;
46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
And granted them compassion before all their captors.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
Save us, O Yahweh our God, and gather us from among the nations, That we may give thanks unto thy holy Name, That we may triumph aloud in thy praise.
48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
Blessed be Yahweh, God of Israel, from one age even unto another, And all the people, shall say, Amen! Praise ye Yah!
