Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Blagosiljaj, dušo moja, Gospoda, i sve što je u meni sveto ime njegovo.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Blagosiljaj, dušo moja, Gospoda, i ne zaboravljaj nijednoga dobra što ti je uèinio.
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
On ti prašta sve grijehe i iscjeljuje sve bolesti tvoje;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Izbavlja od groba život tvoj, vjenèava te dobrotom i milošæu;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Ispunja dobrim želje tvoje, ponavlja se kao u orla mladost tvoja.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Gospod tvori pravdu i sud svima kojima se krivo èini.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Pokaza putove svoje Mojsiju, sinovima Izrailjevim djela svoja.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Milostiv je i dobar Gospod, spor na gnjev i veoma blag.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Ne gnjevi se jednako, niti se dovijeka srdi.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Ne postupa s nama po grijesima našim, niti nam vraæa po nepravdama našim.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Nego koliko je nebo visoko od zemlje, tolika je milost njegova k onima koji ga se boje.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Koliko je istok daleko od zapada, toliko udaljuje od nas bezakonja naša.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Kako otac žali sinove, tako Gospod žali one koji ga se boje.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Jer zna graðu našu, opominje se da smo prah.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Dani su èovjeèiji kao trava; kao cvijet u polju, tako cvjeta.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Dune vjetar na nj, i nestane ga, niti æe ga više poznati mjesto njegovo.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Ali milost Gospodnja ostaje od vijeka i do vijeka na onima koji ga se boje, i pravda njegova na sinovima sinova,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Koji drže zavjet njegov, i pamte zapovijesti njegove, da ih izvršuju.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Gospod na nebesima postavi prijesto svoj, i carstvo njegovo svijem vlada.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Blagosiljajte Gospoda anðeli njegovi, koji ste silni krjepošæu, izvršujete rijeè njegovu slušajuæi glas rijeèi njegove.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Blagosiljajte Gospoda sve vojske njegove, sluge njegove, koje tvorite volju njegovu.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Blagosiljajte Gospoda sva djela njegova, po svijem mjestima vlade njegove! Blagosiljaj, dušo moja, Gospoda!
