Zsoltárok 102

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Pakai kataona ngaiin! Kangeh nahi neisanpeh in.

2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Kei a kon in kiheimang hih’in, kahahsat phatleh khohsah tah’in neingaipeh in, kangaichat phatleh neihin gelkhoh in,

3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Ajeh chu kahinkho hi meikhu bangin abeipai jitai, kagu kachang hi asadohji tai.

4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Kalungsung hi anadohjin hamhing bangin agolha jitai, chutengle chun kagilkel jong abeipaiji tai.

5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Ajeh chu lunggim a kakhoisat sat jeh’in kavun le kagu hobou kahitai.

6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Keima neldi gam a sumbupi toh kabangtai, gamlatah gamthip gam a sumbupi noutoh kabangtai.

7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Keima kahah khovahjin, inting vumma vacha changkhat seh lunghel tah-a um kabange.

8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Kagal miten sun nilhu in eitaitom jingun, amahon eisamseuvin eitaitom jingun ahi.

9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Keima buneh jong nen eh jeng ahitai. Kadon na sunga jong kamitlhi alonglut tai.

10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Nalunghan le lungphatmo nachun eiin eiman tum in eipaidoh tai.

11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Kahinkho hi nilhah lang nilep bangin achemang loijitai. Keima hampa bangin kagop lhaloi jitai.

12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

Ahinla Pakai nangvang nalaltouna a natoujing ding ahi. Naminthan na akhang khanga chelhajing ding ahi.

13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Nangma hung kipat in natin Jerusalem hi nahin khoto ding ahi. Tuahi aman-u khohsah phat ahin, tuhi kitepna dungjui a mi kithopi phat ahi.

14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Ajeh chu namiten bang’a song jouse angailu uvin chuleh lamlenna vutvai hojeng jong angaisang’un ahi.

15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Chujouteng leh chitin namtin ten Pakai ang-a kithing thingding ahi,

16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

Ajeh chu Pakai in Jerusalem ahin thahsem kitding chutengle Ama aloupina-a hung kilang ding,

17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Aman tahlelte taona ahin sanding Aman angaichat hou asanpehding ahi.

18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Khonunga khangthahho dinga kijihlut pehding hitia chu tua pengloulai hon Pakai chu ahin thangvah dingu ahi.

19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Pakai in van muntheng a kon a ahin vetsuh ding, Aman van'a kon a leiset hi ahin vetsuh ding

20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

songkul tangte khoisatna ajahding thidinga themmo kichanho alha doh dinga,

21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

hiteng chuleh Pakai minthanna chu Zion a lopna umding, chule Jerusalem a kithngvah ding ahi.

22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Mihonpi tamtah chu ahung kikhopkhom tengleh lenggam hochu Pakai chibai boh a hungdiu ahi.

23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Aman kaban thahat akim laitah avolhun kahinkho asuchomtai.

24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

Hinla keiman Ama kakouvin “Oh Pakai tonsot'a hingjing kakhandon laitah ahin kahinkho lahih’in.

25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Kum tamtah achetai, nangin hiche leiset leibul nana lhungdoh’in, van hohi nakhut tah’in nanasemdoh in,

26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

hihojouse hung mangthah ding ahinlah nang tonsotna nahinjing ding ahi, amaho ponlui bangin hungvui lhantin, Nangin amaho chu von banga nakhelding chujouteng napai mangdiu ahi.

27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

Hinla Pakai nangvang abang chu nahijingin ahi.

28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

Nangma mite chate jouse lungmong a umdiu ahi. Achate chateho chu na-anga hung khanglen diu ahi.