Példabeszédek 1
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
Salomon, Davidin pojan, Israelin kuninkaan sananlaskut;
2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
Oppia viisautta ja kuritusta, ymmärtää tiedon puhetta,
3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
Vastaanottaa ymmärryksen neuvoa, vanhurskautta, oikeutta ja siveyttä;
4 Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
Että tyhmät viisaaksi tulisivat ja nuorukaiset taidon ja ymmärryksen saisivat.
5 Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
Joka viisas on, se kuulkaan, että jän viisaammaksi tulis; ja joka toimellinen on, se ottakoon neuvon,
6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
Että hän ymmärtäis sananlaskut ja niiden selityksen, viisasten opin ja heidän tapauksensa.
7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
Herran pelko on viisauden alku; tyhmät hylkäävät viisauden ja opin.
8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
Poikani kuule isäs kuritusta, ja älä hylkää äitis käskyä!
9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
Sillä se on sinun sinun pääs päällä otollinen kaunistus, ja käädyt kaulassas.
10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
Poikani! jos pahanjuoniset sinua sinua houkuttelevat, niin älä heihin suostu.
11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
Jos he sanovat: käy meidän kanssamme: me väijymme verta, ja viritämme pauloja nuhteettoman eteen ilman syytä;
12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; (Sheol h7585)
Me nielemme hänen, niinkuin helvetti elävältä, ja hurskaan niinkuin hautaan pudotamme; (Sheol h7585)
13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
Me löydämme kaikellaista kallista tavaraa, ja täytämme huoneemme saaliista;
14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
Koettele meidän kanssamme: meillä kaikilla pitää yksi kukkaro oleman:
15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;
Poikani! älä vaella heidän kanssansa: estä jalkas heidän retkiltänsä.
16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
Sillä heidän jalkansa juoksevat pahuuteen, ja he kiiruhtavat verta vuodattamaan.
17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:
Sillä turhaan verkot viritetään lintuin silmäin edessä.
18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
Itse he myös väijyvät toinen toisensa verta, ja petoksella seisovat toinen toisensa hengen perään.
19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
Niin kaikki ahneet tekevät, ja ahneus on isännillensä surmaksi.
20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
Viisaus ulkona valittaa, ja kadulla äänensä ilmoittaa.
21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
Hän huutaa kansan edessä portissa, ja tuottaa sanansa edes kaupungissa, sanoen:
22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
Kuinka kauvan te tyhmät tahdotte olla taitamattomat, ja pilkkakirveet rakastaa naurua? ja te hullut vihata opetusta?
23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
Kääntäkäät itsenne minun kuritukseni puoleen: katso, ja minä tuon teille henkeni edes, ja ilmoitan teille sanani;
24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
Että minä kutsuin teitä, ja te estelitte teitänne: minä kokotin käteni, ja ei yksikään ottanut siitä vaaria,
25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
Te hylkäsitte kaiken neuvoni, ja ette tahtoneet kuritustani;
26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
Niin minä myös nauran teidän vahinkoanne, ja pilkkaan teitä, kuin teidän päällenne tulee se, jota te pelkäätte,
27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
Kuin se tulee, jota te pelkäätte, niinkuin rajuilma, ja tuska niinkuin tuulispää; kuin teidän päällenne tulee ahdistus ja vaiva.
28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
Silloin he minua avuksensa huutavat, ja en minä kuule heitä: varhain he etsivät minua, ja ei löydä minua.
29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
Että he vihasivat opetusta, ja ei ottaneet vastaan Herran pelkoa,
30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
Eikä tyytyneet minun neuvooni, mutta laittivat kaiken kuritukseni;
31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
Niin pitää heidän syömän tiensä hedelmästä, ja neuvostansa ravituksi tuleman.
32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
Sillä tyhmäin himo tappaa heidät, ja hulluin onni kadottaa heidät.
33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Mutta joka minua kuulee, hän asuu turvallisesti, ja ei mitään pahaa pelkää.
