Példabeszédek 7
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
Sine, èuvaj rijeèi moje, i zapovijesti moje sahrani kod sebe.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
Èuvaj zapovijesti moje i biæeš živ, i nauku moju kao zjenicu oèiju svojih.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
Priveži ih sebi na prste, napiši ih na ploèi srca svojega.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
Reci mudrosti: sestra si mi; i prijateljicom zovi razboritost,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
Da bi te èuvala od žene tuðe, od tuðinke, koja laska rijeèima.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
Jer s prozora doma svojega kroz rešetku gledah,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
I vidjeh meðu ludima, opazih meðu djecom bezumna mladiæa,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
Koji iðaše ulicom pokraj ugla njezina, i koraèaše putem ka kuæi njezinoj,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
U sumrak, uveèe, kad se unoæa i smrèe;
10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
A gle, srete ga žena u odijelu kurvinskom i lukava srca,
11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
Plaha i pusta, kojoj noge ne mogu stajati kod kuæe,
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
Sad na polju, sad na ulici, kod svakoga ugla vrebaše.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
I uhvati ga, i poljubi ga, i bezobrazno reèe mu:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
Imam žrtve zahvalne, danas izvrših zavjete svoje;
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
Zato ti izidoh na susret da te tražim, i naðoh te.
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
Nastrla sam odar svoj pokrivaèima vezenijem i prostirkama Misirskim.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
Okadila sam postelju svoju smirnom, alojem i cimetom.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
Hajde da se opijamo ljubavlju do zore, da se veselimo milovanjem.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
Jer mi muž nije kod kuæe, otišao je na put daljni,
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
Uzeo je sa sobom tobolac novèani, vratiæe se kuæi u odreðeni dan.
21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
Navrati ga mnogim rijeèima, glatkim usnama odvuèe ga.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
Otide za njom odmah kao što vo ide na klanje i kao bezumnik u puto da bude karan,
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
Dokle mu strijela ne probije jetru, kao što ptica leti u zamku ne znajuæi da joj je o život.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
Zato dakle, djeco, poslušajte me, i pazite na rijeèi usta mojih.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
Nemoj da zastranjuje srce tvoje na putove njezine, nemoj lutati po stazama njezinijem.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
Jer je mnoge ranila i oborila, i mnogo je onijeh koje je sve pobila.
