Példabeszédek 6

1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:

2 Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

8 Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.

22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!

27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.