Példabeszédek 5

1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5 Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)

6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.

11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.