Példabeszédek 5
1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Sine moj, slušaj mudrost moju, k razumu mojemu prigni uho svoje,
2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
Da se držiš razboritosti, i usne tvoje da hrane znanje.
3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
Jer s usana tuðe žene kaplje med, i grlo joj je mekše od ulja;
4 De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Ali joj je pošljedak gorak kao pelen, oštar kao maè s obje strane oštar.
Noge joj slaze k smrti, do pakla dopiru koraci njezini. (Sheol h7585)
6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
Da ne bi mjerio puta životnoga, savijaju se staze njezine da ne znaš.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
Zato, djeco, poslušajte mene, i ne otstupajte od rijeèi usta mojih.
8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
Neka je daleko od nje put tvoj, i ne približuj se k vratima kuæe njezine,
9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Da ne bi dao drugima slave svoje i godina svojih nemilostivome,
10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
Da se ne bi tuðinci nasitili tvojega blaga i trud tvoj da ne bi bio u tuðoj kuæi,
11 Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
I da ne ridaš na pošljedak, kad se stroši meso tvoje i tijelo tvoje,
12 És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
I reèeš: kako mrzih na nastavu, i kako srce moje prezira karanje!
13 És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
I ne poslušah glasa uèitelja svojih, i ne prignuh uha svojega k onima koji me uèahu!
14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Umalo ne zapadoh u svako zlo usred zbora i skupštine.
15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
Pij vodu iz svojega studenca i što teèe iz tvojega izvora.
16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
Neka se razlivaju tvoji izvori na polje, i potoci po ulicama.
17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Imaj ih sam za se, a ne tuðin s tobom.
18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
Blagosloven da je izvor tvoj, i veseli se ženom mladosti svoje;
19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
Neka ti je kao košuta mila i kao srna ljupka; dojke njezine neka te opijaju u svako doba, u ljubavi njezinoj posræi jednako.
20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
A zašto bi, sine, posrtao za tuðinkom i golio njedra tuðoj,
21 Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
Kad su pred oèima Gospodu putovi svaèiji, i mjeri sve staze njegove?
22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
Bezbožnika æe uhvatiti njegova bezakonja, i u uža grijeha svojih zaplešæe se;
23 Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
Umrijeæe bez nastave, i od mnoštva ludosti svoje lutaæe.
