Példabeszédek 29

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Viro qui corripientem dura cervice contemnit, repentinus ei superveniet interitus, et eum sanitas non sequetur.

2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

In multiplicatione justorum lætabitur vulgus; cum impii sumpserint principatum, gemet populus.

3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

Vir qui amat sapientiam lætificat patrem suum; qui autem nutrit scorta perdet substantiam.

4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

Rex justus erigit terram; vir avarus destruet eam.

5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

Homo qui blandis fictisque sermonibus loquitur amico suo rete expandit gressibus ejus.

6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Peccantem virum iniquum involvet laqueus, et justus laudabit atque gaudebit.

7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

Novit justus causam pauperum; impius ignorat scientiam.

8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Homines pestilentes dissipant civitatem; sapientes vero avertunt furorem.

9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

Vir sapiens si cum stulto contenderit, sive irascatur, sive rideat, non inveniet requiem.

10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

Viri sanguinum oderunt simplicem; justi autem quærunt animam ejus.

11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

Totum spiritum suum profert stultus; sapiens differt, et reservat in posterum.

12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

Princeps qui libenter audit verba mendacii, omnes ministros habet impios.

13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

Pauper et creditor obviaverunt sibi: utriusque illuminator est Dominus.

14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

Rex qui judicat in veritate pauperes, thronus ejus in æternum firmabitur.

15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

Virga atque correptio tribuit sapientiam; puer autem qui dimittitur voluntati suæ confundit matrem suam.

16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

In multiplicatione impiorum multiplicabuntur scelera, et justi ruinas eorum videbunt.

17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

Erudi filium tuum, et refrigerabit te, et dabit delicias animæ tuæ.

18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

Cum prophetia defecerit, dissipabitur populus; qui vero custodit legem beatus est.

19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

Servus verbis non potest erudiri, quia quod dicis intelligit, et respondere contemnit.

20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

Vidisti hominem velocem ad loquendum? stultitia magis speranda est quam illius correptio.

21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

Qui delicate a pueritia nutrit servum suum postea sentiet eum contumacem.

22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

Vir iracundus provocat rixas, et qui ad indignandum facilis est erit ad peccandum proclivior.

23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

Superbum sequitur humilitas, et humilem spiritu suscipiet gloria.

24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

Qui cum fure participat odit animam suam; adjurantem audit, et non indicat.

25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

Qui timet hominem cito corruet; qui sperat in Domino sublevabitur.

26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

Multi requirunt faciem principis, et judicium a Domino egreditur singulorum.

27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Abominantur justi virum impium, et abominantur impii eos qui in recta sunt via. Verbum custodiens filius extra perditionem erit.