Példabeszédek 26

1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.

9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!

13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!

14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.

15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.

23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.

27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.