Példabeszédek 26

1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Niinkuin lumi suvella ja sede elonaikana, niin ei sovi tyhmälle kunnia.

2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Niinkuin lintu menee pois, ja pääskynen lentää, niin ei sovi salvaa kirous ilman syytä.

3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

Hevoselle ruoska ja aasille ohjat, ja hullulle vitsa selkään.

4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

Älä vastaa tyhmää hänen tyhmyytensä jälkeen, ettes myös sinä hänen kaltaiseksensa tulisi.

5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

Vastaa tyhmää hänen tyhmyytensä jälkeen, ettei hän näkyisi viisaaksi silmissänsä.

6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

Joka tyhmäin sanansaattajain kautta asian toimittaa, hän on niinkuin rampa jaloista, ja saa vahingon.

7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Niinkuin nilkku voi hypätä, niin tyhmä taitaa puhua viisaudesta.

8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.

Joka tyhmälle taritsee kunniaa, on niinkuin joku heittäisi kalliin kiven kiviroukkioon.

9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.

Sananlasku on tyhmäin suussa niinkuin orjantappura, joka juopuneen käsiin pistelee.

10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

Taitava ihminen tekee kappaleen oikein; vaan joka taitamattoman palkkaa, hän sen turmelee.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

Niinkuin koira syö oksennuksensa, niin on hullu joka hulluutensa kertoo.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!

Koskas näet jonkun, joka luulee itsensä viisaaksi, enempi on silloin toivoa tyhmästä kuin hänestä.

13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!

Laiska sanoo: nuori jalopeura on tiellä, ja jalopeura kujalla.

14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.

Laiska kääntelee itsiänsä vuoteella niinkuin ovi saranassa.

15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

Laiska panee kätensä poveensa: ja se tulee hänelle työlääksi saattaa suuhunsa jälleen.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

Laiska luulee itsensä viisaammaksi kuin seitsemän, jotka hyviä tapoja opettavat.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

Joka käy ohitse ja sekoittaa itsensä muiden riitoihin, hän on senkaltainen, joka koiraa korvista vetää.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

Niinkuin se, joka salaa ampuu, tarkoittaa joutsella ja tappaa,

19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

Niin on petollinen ihminen hänen lähimmäisillensä, ja sanoo: leikillä minä sen tein.

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.

Kuin halot loppuvat, niin tuli sammuu, ja kuin kielikellot pannaan pois, niin riidat lakkaavat.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.

Niinkuin hiilet tuleen, ja puut liekkiin, niin riitainen ihminen saattaa metelin.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.

Panettelian sanat ovat niinkuin haavat, ja käyvät läpi sydämen.

23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

Viekas kieli ja paha sydän on niinkuin saviastia hopian savulla juotettu.

24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

Vihamien teeskelee itsensä toisin puheellansa; mutta petos on hänen sydämessänsä.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

Kuin hän liehakoitsee makeilla puheillansa, niin älä usko häntä; sillä seitsemän kauhistusta on hänen sydämessänsä.

26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.

Joka pitää salavihaa, tehdäksensä vahinkoa, hänen pahuutensa tulee ilmi kokouksissa.

27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

Joka kuopan kaivaa, hän lankee siihen, ja joka kiven vierittää, se kierittää sen itse päällensä.

28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.

Petollinen kieli vihaa rangaistusta, ja suu, joka myötäkielin puhuu, saattaa kadotukseen.