Példabeszédek 26
1 Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
As snow in summer, and as rain in harvest; so honor is not seemly for a fool.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
As the bird by wandering, as the swallow by flying, so the curse causeless shall not come.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.
A whip for the horse, a bridle for the ass, and a rod for the fool's back.
4 Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;
Answer not a fool according to his folly, lest thou also be like him.
5 Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.
Answer a fool according to his folly, lest he be wise in his own conceit.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
He that sendeth a message by the hand of a fool cutteth off the feet, [and] drinketh damage.
7 Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
The legs of the lame are not equal: so [is] a parable in the mouth of fools.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.
As he that bindeth a stone in a sling, so [is] he that giveth honor to a fool.
9 Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.
[As] a thorn goeth up into the hand of a drunkard, so [is] a parable in the mouth of fools.
10 Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
The great [God] that formed all [things] both rewardeth the fool, and rewardeth transgressors.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.
As a dog returneth to his vomit, [so] a fool returneth to his folly.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!
Seest thou a man wise in his own conceit? [there is] more hope of a fool than of him.
13 Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!
The slothful [man] saith, [There is] a lion in the way; a lion [is] in the streets.
14 Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.
[As] the door turneth upon its hinges, so [doth] the slothful upon his bed.
15 Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
The slothful hideth [his] hand in [his] bosom; it grieveth him to bring it again to his mouth.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
The sluggard [is] wiser in his own conceit than seven men that can render a reason.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.
He that passeth by, [and] meddleth with strife [belonging] not to him, [is like] one that taketh a dog by the ears.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
As a mad [man] who casteth fire-brands, arrows, and death,
19 Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
So [is] the man [that] deceiveth his neighbor, and saith, Am not I in sport?
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.
Where no wood is, [there] the fire goeth out: so where [there is] no tale-bearer, the strife ceaseth.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.
[As] coals [are] to burning coals, and wood to fire; so [is] a contentious man to kindle strife.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.
The words of a tale-bearer [are] as wounds, and they go down into the innermost parts of the belly.
23 Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
Burning lips and a wicked heart [are like] a potsherd covered with silver dross.
24 Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.
He that hateth dissembleth with his lips, and layeth up deceit within him;
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
When he speaketh fair, believe him not: for [there are] seven abominations in his heart.
26 Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.
[Whose] hatred is covered by deceit, his wickedness shall be shown before the [whole] congregation.
27 A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
Whoever diggeth a pit shall fall into it: and he that rolleth a stone, it will return upon him.
28 A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.
A lying tongue hateth [those that are] afflicted by it; and a flattering mouth worketh ruin.
