Példabeszédek 24

1 Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.

Ne zavidi zlijem ljudima niti želi da si s njima.

2 Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.

Jer o pogibli misli srce njihovo i usne njihove govore o muci.

3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.

Mudrošæu se zida kuæa i razumom utvrðuje se.

4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

I znanjem se pune klijeti svakoga blaga i dragocjena i mila.

5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.

Mudar je èovjek jak, i razuman je èovjek silan snagom.

6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

Jer mudrijem savjetom ratovaæeš, i izbavljenje je u mnoštvu savjetnika.

7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.

Visoke su bezumnome mudrosti; neæe otvoriti usta svojih na vratima.

8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.

Ko misli zlo èiniti zvaæe se zlikovac.

9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.

Misao bezumnikova grijeh je, i potsmjevaè je gad ljudski.

10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.

Ako kloneš u nevolji, skratiæe ti se sila.

11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

Izbavljaj pohvatane na smrt; i koje hoæe da pogube, nemoj se ustegnuti od njih.

12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.

Ako li reèeš: gle, nijesmo znali za to; neæe li razumjeti onaj koji ispituje srca, i koji èuva dušu tvoju neæe li doznati i platiti svakome po djelima njegovijem?

13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

Sine moj, jedi med, jer je dobar, i sat, jer je sladak grlu tvojemu.

14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

Tako æe biti poznanje mudrosti duši tvojoj, kad je naðeš; i biæe plata, i nadanje tvoje neæe se zatrti.

15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

Bezbožnièe, ne vrebaj oko stana pravednikova, i ne kvari mu poèivanja.

16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.

Jer ako i sedam puta padne pravednik, opet ustane, a bezbožnici propadaju u zlu.

17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

Kad padne neprijatelj tvoj, nemoj se radovati, i kad propadne, neka ne igra srce tvoje.

18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.

Jer bi vidio Gospod i ne bi mu bilo milo, i obratio bi gnjev svoj od njega na tebe.

19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

Nemoj se žestiti radi nevaljalaca, nemoj zavidjeti bezbožnicima.

20 Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

Jer nema plate nevaljalcu, žižak æe se bezbožnicima ugasiti.

21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.

Boj se Gospoda, sine moj, i cara, i ne miješaj se s nemirnicima.

22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

Jer æe se ujedanput podignuti pogibao njihova, a ko zna propast koja ide od obojice?

23 Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

I ovo je za mudarce: gledati ko je ko na sudu nije dobro.

24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

Ko govori bezbožniku: pravedan si, njega æe proklinjati ljudi i mrziæe na nj narodi.

25 A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

A koji ga karaju, oni æe biti mili, i doæi æe na njih blagoslov dobrijeh.

26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

Ko govori rijeèi istinite, u usta ljubi.

27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.

Uredi svoj posao na polju, i svrši svoje na njivi, potom i kuæu svoju zidaj.

28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?

Ne budi svjedok na bližnjega svojega bez razloga, i ne varaj usnama svojima.

29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.

Ne govori: kako je on meni uèinio tako æu ja njemu uèiniti; platiæu ovom èovjeku po djelu njegovu.

30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.

Iðah mimo njivu èovjeka lijena i mimo vinograd èovjeka bezumna;

31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.

I gle, bješe sve zaraslo u trnje i sve pokrio èkalj, i ograda im kamena razvaljena.

32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:

I vidjevši uzeh na um, i gledah i pouèih se.

33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

Dok malo prospavaš, dok malo prodrijemlješ, dok malo sklopiš ruke da poèineš,

34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

U tom æe doæi siromaštvo tvoje kao putnik, i oskudica tvoja kao oružan èovjek.