Példabeszédek 21

1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.

6 A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

8 Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

9 Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.

11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.

12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.

14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.

16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

17 Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.

19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.

20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

22 A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.

23 A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

25 A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.

26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.

27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.

29 Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.

30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!