< Példabeszédek 17 >

1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van. 2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi. 3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr. 4 A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre. 5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen! 6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák. 7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd. 8 Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik. 9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is. 10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is. 11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene. 12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában. 13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától. 14 Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést. 15 A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő. 16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje? 17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére. 18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt. 19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres. 20 Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba. 21 A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja. 22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat. 23 A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására. 24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig. 25 Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége. 26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért. 27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú. 28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

< Példabeszédek 17 >